2011. március 13., vasárnap
2011. március 11., péntek
2011. március 10., csütörtök
2011. február 28., hétfő
2011. február 24., csütörtök
2011. február 21., hétfő
2011. február 13., vasárnap
Valentines gondolatok
Sokat gondolkodtam, hogy ez a post egyáltalán megjelenjen-e vagy sem, de végül is úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a gondolataimat a Valentin napról.Gyermek és tinédzser koromban azt se tudtuk, hogy ilyen ünnep létezik (ja, öreg vagyok már! :) ), így aztán Valentin nap nélkül voltam kénytelen felnőni. Hja, azok a megboldogult régi szép idők... Aztán egyszer csak betoppant az életembe egy rózsaszínes, lilás, szívecskés műgagyi giccsvilág, amely tán először döbbentett rá, hogy Amerikában sem annyira szép és kóser minden, mint ahogy azt korábban feltételeztem. Aztán persze a magyar kereskedők az újabb üzlet reményében kapásból nekiestek, mint Tóth az anyjának felfuttatni ezt az "ünnepet". Hogy sikerült-e, arról a környezetemben élők szerint is erősen megoszlanak a vélemények. Egy biztos, belőlem nem esznek ezen a napon! :D Soha nem is ettek és most sem fognak.
"Képileg" igyekeztem hűen kifejezni az érzéseimet. A hangos cuppogást képzeljétek hozzá! :)
2011. február 10., csütörtök
Egyszerű Janigyerek boldogan az építkezésen
Mint tudjátok az előző postokból, nagyon behúztam magamnak, de ez nem vette el a kedvemet és levezényeltem egy építkezést. :D
PS: Vigyázz mit írsz a kommentek közé, mindent hallok! :)
2011. február 9., szerda
2011. február 8., kedd
Egyszerű Janigyerek fülel a modern irodában
Avagy hogyan csináljunk hülyét magunkból Farsang címszó alatt! :D
2011. február 3., csütörtök
Kijevből kaptam - továbbadom
Nem vagyok nagy híve az ilyen továbbküldözgetős dolognak, de egyrészt úgy gondolom egyszer belefér, másrészt mégis csak ért egy kedves megtiszteltetés az imént, és nem szakítanám meg a sort.
A díjjal azonban jár némi munka is a szabályzat szerint. :)
- Első lépésben meg kell köszönnöm annak, ki rám gondolt. Ez megtörtént. Köszi Vivien!
- Második lépésben ki kell tenni a LOGO-t a blogra. (Ez is megtörtént már)
- Be kell linkelni a forrást, akitől érkezett a megtiszteltetés. Ezen is túl vagyunk.
- Tovább kell adni 7 embernek ezt a díjat. Nem értem miért kell ennyi felé "postázni", mert szerintem 1-3 hely is elég lenne, de ha 7, hát legyen 7.
Íme a blogok listája sorrendiség nélkül:
Vincze Vili barátom (és egykori főnököm) weboldalának blogja
Remek képek-remek fotósok gyűjtőhelye a Café Rio.
Xabolcs remek portréi az "anOther world"-ön.
Kerekes Zsuzsi fotóblogja, ahol mindig szépek a fények és az árnyékok
Lóránt Márton blogja, ahol nagyon kifinomult látásmóddal szoktam találkozni
Kiss Gabi blogja, aki gyönyörű rajzokat és kerámiákat készít
Valamint Joruba blogja, ahol, a képek mellett a dumák is elsőrangúak.
- Be kell linkelni az ajánlott blogokat. Nos ez meg is történt az előző pontban.
- Megjegyzést kell hagyni náluk. Folyamatban... :)
- El kell árulni magamról 7 dolgot:
Essünk túl ezen is akkor.
- alapvetően lusta vagyok.
- és bizonyos dolgokban nagyon türelmetlen
- a hegyeket - völgyeket előnyben részesítem a tengerrel szemben
- a magyaros konyha híve vagyok
és akkor jöjjön egy pár kevésbé (vagy nagyon is?) komoly tétel:
- zöld a vérem
- a feleségem szerint csámpás lennék :D
- nem szeretem Korda Gyurit :D
2011. január 28., péntek
2011. január 22., szombat
Nyár a télben
Ha már az előző (filmes) infra volt, gondoltam mutatok egy réges régi - bár újragondolt - digitálisat is.
2011. január 20., csütörtök
Télies, de mégsem
Megint hűvösödik. Gondoltam keresek valami hidegre asszociáltató képet az archívban. Ez lett az. Kedvenc helyem az Alcsútdobozi Arborétum, és volt idő, amikor infra filmmel látogattam ki ide.
2011. január 15., szombat
Velencéből hazafelé - szöveges bejegyzés
Ígérem nem sok ilyen lesz, hiszen ez mégis csak egy fotó blog, de a velencei útról hazafelé tartván történt egy 's más, és nem bírom ki, hogy "papírra" ne vessem.
A bejegyzésekből tán kiderült a rendszeresen vissza-visszajáró olvasóimnak, hogy az ott tartózkodásunk ideje alatt elég sokat esett az eső, és szinte csak az utolsó napon kaptunk egy kis napsütést. Ezt kihasználva (no meg azt, hogy a vonat este fél tízkor indult csak hazafelé), csináltunk egy igen-igen fárasztó napot magunknak, mondván majd a vonaton hazafelé lesz pihi.
Estére valóban hulla fáradtak voltunk, és amikor felszálltunk a vonatra, szent meggyőződésem volt, nem tévedtem az előző megállapítással. Légkondicionált kocsi, kényelmes, állítható plüss ülésekkel, ablak melletti hely és mindez zsúfoltság nélkül. "Ízirájder öcsém, ízirájdeeer!" mormogtam magamban, majd kényelmesen elpakoltunk, és elkezdtük átadni magunkat a pihenésnek. A vonat közben elindult, lágyan ringatott, halkan susogott, majd megállt és néhányan ismét felszálltak. Utolsónak egy koromfeketére barnult idősebb cigány bácsi, zsíros kockás vászonkalapban, két zörgős nylon szatyorral, és egy nyugdíjas korú avétos sporttáskával a hóna alatt. Csiszi-csoszi, csiszi-csoszi és leült az átellenes oldalon két üléssorral arrébb szemben velem. Nehéz lehetett a csomagja, mert alaposan kiizzadt a késő őszi kellemes velencei időjárásban. Fújt egyet, majd előszedte a lepedő méretű textil zsepijét, belefújta az orrát, majd a következő mozdulattal letörölte az izzadtságát a homlokáról. Tulajdonképpen már az első pillanattól kezdve egy Kusturica filmben éreztem magam, de ez a jelenet végképp meggyőzött erről, pedig még nem volt vége. Fogta a zsepit, benyúlt az inge alá, és a hónalját is szépen megtörölte vele. Itt már nem nagyon bírtam visszafogni a röhögést, mert minderre tökéletes rálátásom volt. Hogy az asszonyság se unatkozzon, igyekeztem minden részletre vonatkozóan közvetíteni a történést, had mulasson Ő is.
Véget ért az első jelenet, gondoltam akkor most már jön a pihi. Becsuktam a szemem, próbáltam aludni, de alig pár perc múlva éktelen zörgésre lettem figyelmes. A mi bácsink enni kezdett. :) A zörgős szatyrokból előkapott egy buci méretű zsemlét, és puszta kézzel széttépte. Még azon morfondíroztam, hogy jól láttam-e a koszt a körme alatt, amikor újabb papírzörgésre lettem figyelmes. Az újabb csomagból egy embertelen méretű sonkaszelet került elő, amelyet apró legyező, rázó mozdulatokkal egyengetett bele a zsemibe, majd hamm...
...és persze a folyadékveszteséget is pótolni kellett, így aztán mindkét zörgősből előkerült egy-egy különböző ízű szénsavas üdítőital, amelyet pillanatonként nyitogatott felsziszegve ezzel az egész kocsit a szendergésből. Ez a "hadművelet" még kétszer megismétlődött, így újabb komoly idő telt ez az utazásból. Vacsora után a már említett csoszogással megjárta az öreg még a WC-t, majd úgy gondolta, hogy pihenni tér. Lekapta a szakadt cipőjét, és megmutatta a cuki fehér frottír zokniját. Feltette a lábát a szemközti székre, így pontosan láthattam a talpát, amelyen csak középen volt fehér a zokni, mert az ujjai alatt igencsak szürkés-feketés árnyalatokban "tündökölt". Legalább nem lúdtalpas, gondoltam mosolyogva, de eddigre már annyira felébresztett, hogy képtelen voltam pihenőre fogni magam a továbbiakban. Bezzeg ő! Ráhajolt a fotelkarfára, a fejét belógatta a középen futó folyosóra, és markáns horkolásba kezdett. Itt nem csak a hanghatás említésre méltó, hanem az a tény is, hogy a belógó fejével gyakorlatilag elzárta a közlekedő folyosót a WC felé a többiek elől. :D Sebaj, majd átugorjuk, ha menni kell gondoltam. Végül is mindenre van megoldás.
És ez így ment egészen Zágráb környékéig, ahol is a mi bácsink készülődni kezdett a leszálláshoz. Cipőhúzás közben azonban történt egy kis baleset. Megbökte az ujja végét az ósdi cipőfűzőjével, és bizony vérző sebet ejtett. Egy apró szisszenésen kívül nem hallatszott semmi, de a vére elkezdett csepegni a padlóra, na ne gondoljatok nagy horrorra, csak pár cseppnyi hullott alá. Szájába kapta a kezét, majd kis szopogatás után megállapította, hogy ez bizony még mindig vérzik, és egy laza mozdulattal beletörölte a szemközti ülésbe az ujja végét. Arcán elégedettséggel nyugtázta, hogy a művelet sikerült, és a vérzés alábbhagyott, így kacska mozdulatokkal nekilátott bekötni a szakadt, kitaposott cipőjét. A vonat közben befutott a zágrábi pályaudvarra, főhősünk is zörgött még egy-kettőt a szatyraival, majd angolosan távozott a színről.
A kényelmetlenség ellenére azt gondolom, hogy szegényebb lettem volna, ha nem együtt utazom az urasággal. :))
... és ha már megemlítettem Emir Kusturicát, akkor álljon itt egy részlet a kedvenc filmemből ,a Macska-jaj-ból. :)
A bejegyzésekből tán kiderült a rendszeresen vissza-visszajáró olvasóimnak, hogy az ott tartózkodásunk ideje alatt elég sokat esett az eső, és szinte csak az utolsó napon kaptunk egy kis napsütést. Ezt kihasználva (no meg azt, hogy a vonat este fél tízkor indult csak hazafelé), csináltunk egy igen-igen fárasztó napot magunknak, mondván majd a vonaton hazafelé lesz pihi.
Estére valóban hulla fáradtak voltunk, és amikor felszálltunk a vonatra, szent meggyőződésem volt, nem tévedtem az előző megállapítással. Légkondicionált kocsi, kényelmes, állítható plüss ülésekkel, ablak melletti hely és mindez zsúfoltság nélkül. "Ízirájder öcsém, ízirájdeeer!" mormogtam magamban, majd kényelmesen elpakoltunk, és elkezdtük átadni magunkat a pihenésnek. A vonat közben elindult, lágyan ringatott, halkan susogott, majd megállt és néhányan ismét felszálltak. Utolsónak egy koromfeketére barnult idősebb cigány bácsi, zsíros kockás vászonkalapban, két zörgős nylon szatyorral, és egy nyugdíjas korú avétos sporttáskával a hóna alatt. Csiszi-csoszi, csiszi-csoszi és leült az átellenes oldalon két üléssorral arrébb szemben velem. Nehéz lehetett a csomagja, mert alaposan kiizzadt a késő őszi kellemes velencei időjárásban. Fújt egyet, majd előszedte a lepedő méretű textil zsepijét, belefújta az orrát, majd a következő mozdulattal letörölte az izzadtságát a homlokáról. Tulajdonképpen már az első pillanattól kezdve egy Kusturica filmben éreztem magam, de ez a jelenet végképp meggyőzött erről, pedig még nem volt vége. Fogta a zsepit, benyúlt az inge alá, és a hónalját is szépen megtörölte vele. Itt már nem nagyon bírtam visszafogni a röhögést, mert minderre tökéletes rálátásom volt. Hogy az asszonyság se unatkozzon, igyekeztem minden részletre vonatkozóan közvetíteni a történést, had mulasson Ő is.
Véget ért az első jelenet, gondoltam akkor most már jön a pihi. Becsuktam a szemem, próbáltam aludni, de alig pár perc múlva éktelen zörgésre lettem figyelmes. A mi bácsink enni kezdett. :) A zörgős szatyrokból előkapott egy buci méretű zsemlét, és puszta kézzel széttépte. Még azon morfondíroztam, hogy jól láttam-e a koszt a körme alatt, amikor újabb papírzörgésre lettem figyelmes. Az újabb csomagból egy embertelen méretű sonkaszelet került elő, amelyet apró legyező, rázó mozdulatokkal egyengetett bele a zsemibe, majd hamm...
...és persze a folyadékveszteséget is pótolni kellett, így aztán mindkét zörgősből előkerült egy-egy különböző ízű szénsavas üdítőital, amelyet pillanatonként nyitogatott felsziszegve ezzel az egész kocsit a szendergésből. Ez a "hadművelet" még kétszer megismétlődött, így újabb komoly idő telt ez az utazásból. Vacsora után a már említett csoszogással megjárta az öreg még a WC-t, majd úgy gondolta, hogy pihenni tér. Lekapta a szakadt cipőjét, és megmutatta a cuki fehér frottír zokniját. Feltette a lábát a szemközti székre, így pontosan láthattam a talpát, amelyen csak középen volt fehér a zokni, mert az ujjai alatt igencsak szürkés-feketés árnyalatokban "tündökölt". Legalább nem lúdtalpas, gondoltam mosolyogva, de eddigre már annyira felébresztett, hogy képtelen voltam pihenőre fogni magam a továbbiakban. Bezzeg ő! Ráhajolt a fotelkarfára, a fejét belógatta a középen futó folyosóra, és markáns horkolásba kezdett. Itt nem csak a hanghatás említésre méltó, hanem az a tény is, hogy a belógó fejével gyakorlatilag elzárta a közlekedő folyosót a WC felé a többiek elől. :D Sebaj, majd átugorjuk, ha menni kell gondoltam. Végül is mindenre van megoldás.
És ez így ment egészen Zágráb környékéig, ahol is a mi bácsink készülődni kezdett a leszálláshoz. Cipőhúzás közben azonban történt egy kis baleset. Megbökte az ujja végét az ósdi cipőfűzőjével, és bizony vérző sebet ejtett. Egy apró szisszenésen kívül nem hallatszott semmi, de a vére elkezdett csepegni a padlóra, na ne gondoljatok nagy horrorra, csak pár cseppnyi hullott alá. Szájába kapta a kezét, majd kis szopogatás után megállapította, hogy ez bizony még mindig vérzik, és egy laza mozdulattal beletörölte a szemközti ülésbe az ujja végét. Arcán elégedettséggel nyugtázta, hogy a művelet sikerült, és a vérzés alábbhagyott, így kacska mozdulatokkal nekilátott bekötni a szakadt, kitaposott cipőjét. A vonat közben befutott a zágrábi pályaudvarra, főhősünk is zörgött még egy-kettőt a szatyraival, majd angolosan távozott a színről.
A kényelmetlenség ellenére azt gondolom, hogy szegényebb lettem volna, ha nem együtt utazom az urasággal. :))
... és ha már megemlítettem Emir Kusturicát, akkor álljon itt egy részlet a kedvenc filmemből ,a Macska-jaj-ból. :)
2011. január 14., péntek
Aszútéma
Zsákai Petinek szeretettel! :)
Ez ugyan nem abban a pincészetben készült kép, amelyikben az előző, hanem egy faluval arrébb Tállyán, Hetzi János pincéjében és a kép sem annyira látványos, de az alábbiak miatt mindenképpen itt a helye a blogon.
Mivel jómagam nagyon szeretem az innen származó borokat, alaposan kóstolgattam is a fotózások alatt. :) Nálam nagyon messze megnyerte a versenyt az ebből a pincéből származó 10 éves 5 puttonyos. Nyamm! :)
2011. január 12., szerda
Egészségetekre
Turkálok az archívumban, és belebotlottam egy évekkel ezelőtt készült boros/borpincés sorozatba. Ebből mutatok most meg egy képet. Ez az Oremus pincéjében készült, és ha jól emlékszem ezek ott a legöregebb Aszú borok. Talán 1954-es évjárat...
2011. január 8., szombat
Azonos helyek (3)
Na jó! Akkor legyen ismét Velence. :P
Volt egy régebbi bejegyzésem az azonos helyekről. Nos a linkelt bejegyzésnél lévő kép helyszínére néhány perccel korábban érkeztem, de nem bántam meg, mert elképesztő színvilágban úszott az egész utca. Íme.
Volt egy régebbi bejegyzésem az azonos helyekről. Nos a linkelt bejegyzésnél lévő kép helyszínére néhány perccel korábban érkeztem, de nem bántam meg, mert elképesztő színvilágban úszott az egész utca. Íme.
2011. január 5., szerda
Erezet
Már időtlen idők óta csak Velencét kaptatok, itt az ideje egy kis váltásnak. :)
Gondoltátok volna, hogy ez a ködös kép egy kellemesen langyos májusi napon készült, úgy 5 évvel ezelőtt a Bakonyban? :)
2011. január 3., hétfő
Velencei kötelező
Ahogyan a másik hasonló címűt is gyakorlatilag mindenki "meglövi", aki arra jár, úgy ezt is. Valami "csoda" folytán én sem hagytam ki. :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)