Épp arra vártam, hogy üres legyen a híd, de a srác megállt, előkapta a térképet, a csaj meg hátulról odabújt és megölelte. Katt.
Anyám nálunk járt a minap. Beszélgettünk a velencei képekről és mindjárt az első mondata az volt, hogy:
Szóval pár pillanat alatt ellepték Velencét a száradó gatyák. De a sétáló emberek is, így nem kellett sokat várakoznom, hogy a tegnap bemutatott utcába besétáljon ez az idős pár.
Szóval ott tartottunk, hogy kisütött a nap. A város azon nyomban átváltozott, és megjelentek a száradó gatyók. :) Nagyon örültem ennek a változásnak, mert ilyen képet mindenképpen akartam hazahozni. :)
A sok esős és borult idős nap után egyszer csak kiviláglott a napkorong és beborította a novemberi fény a várost. Kár, hogy már erősen hazafelé kellett készülődni...
Simán ki tudtam várni, amíg az árus is odafordul. Se rendőr, se biztonsági őr, se az árus nem ordította le a hajamat, hogy mit keresek ott. Azaz mégis...
Ez már a másik halárus, közvetlenül az előző szomszédjában. Amikor meglátta a szemben lévő eladó, hogy ott állok a "szájában" (17mm-en készült a mindkét kép!), akkor a szeme elé kapta a kezét, és torka szakadtából el kezdett ordibálni, hogy a rendőrségnek nem adja az arcát! Kitt-katt, majd harsány röhögésben törtünk ki, pacsi, köszi és távozás. Elképesztő különbség ahhoz képest, ami nálunk tapasztalható. Az az életigenlés, amit ott tapasztaltam, nagyon irigylésre méltó.
Ez a szerencsétlen itt végezte a csatorna partján. Nem sűrűn látni ilyet, mert azért a nehéz körülmények ellenére igyekeznek rendet tartani a városban, de a sirályok sokszor csinálnak "érdekes dolgokat" a szemetes zsákokkal.
Az előző bejegyzésben lévő kép informatívabb változata. Mindössze pár métert sétáltam előre és ezt találtam. Imádtam ezt a helyet, mert akármerre fordultam mindenfelé van valami szép és hangulatos.
Ezt meghagytam színesben... :))
Az eső csak esett és esett. Hol jobban, hol kevésbé, néha megkegyelmezett egy fél órácskára. Gondolom egy ilyen reményteljes időszakban tette ki a házigazda a szőnyegeit ebben a sikátorban. Ez a hely a Canareggio városrészben a Ghetto szélén található. Elég nyomasztó érzés volt, amibe nyilván markánsan belejátszott az időjárás is. Ezt a hatást nagyon markánsan törte meg ez a jelenet: Amikor épp ezt a képet készítettem, hazaérkezett az egyik itt lakó úr. Már az elegáns öltözet sem passzolt ebbe a szegényesnek ható nyomasztó környezetbe, de amikor türelmesen kivárta, míg megtalálom a helyemet a szűk sikátorban és elkattintom a gépet, az végképp disszonáns érzéseket keltett bennem. Idehaza nem kellene a "nyóckerig" sem menni, hogy durván rám szóljanak, hogy mi a rákot keresek itt. Egy darabig nem is tudtam hova tenni a történetet...
Örültem, hogy meg tudtam csinálni ezt a képet. Számomra ez talán az egyik legjobban "Velence".
A szemerkélő eső elöl bemenükültünk a Szent Márk téri árkádok alá.
A legnagyobb meglepetésemre relatíve nagy üresség fogadott ott. Persze egy hosszú expóval azért rásegítettem néhány ember eltüntetésére. :)
