Egy másik őszi kép a frissekből. Ez a Szent Vid kápolna Velem felett.

Ha nehezen is, de eljutottunk a családdal kicsit őszölni. A Kőszegi hegységben voltunk, közelebbről Bozsokon. Aki nem járt még erre, annak tiszta szívből ajánlom, mert megkapóan szép környék ez, minden évszakban. A kép egy ausztriai kirándulás alkalmával készült Lockenhaus (Léka) feletti hegyről. Lékának van egy nagyon szép vára is, azt is érdemes megnézni, ha valaki arra jár.

Kedvenc képem apámmal. Kb 6 éves lehettem és a Balaton mellett készült egy nyaralás alkalmával. Sajnos már csak emlék, mert 20 éve nincs közöttünk...

Ha lúd, legyen kövér, szokták mondani. Ők a nagyszüleim, a kis golyófejű meg én volnék. A kép 1964-ben készült, és valószínüleg az apám "követte el." Akkoriban még Pesterzsébeten laktunk 5-en, egy 37 nm-es, szoba-konyhás lakásban.

Anyám. Tegnap itt járt nálunk. Előjött a téma a régi képekről. Szidta őket, és nem akarta megengedni, hogy ezt itt kirakjam. De kérlelhetetlen maradtam, hogy hamár annó 2004-ben megengedte feltenni, akkor most is hozzá kell járulnia. Valamit lát a saját arcán, amit még én sem nagyon. Inkább egy akkori rossz emlék maradványa, amely zavarhatja őt. Ez, akárcsak Edina képe még filmen van. Természetes fény, 6x6-os formátum, és ultra alacsony érzékenységű film. Ezek a paraméterei.

Maradunk a családnál. A képen gyermekeim anyja, vagyis a "zasszony". :) Ma készült, még friss és ropog.

Ha már így alakult, hogy tegnap a családi albumhoz nyúltam, mint első kép, ami a blogon szerepel, folytatom is azzal. Kedves olvasók! (Mert már ketten vagytok... :) ) Ő a kisebbik lányom Edina, éppen pityergés közben. 3 éves kép ez is, de számomra máig az egyik legkedvesebb.

Zsófi lányom, jópár évvel ezelőtt. PS gyakorlatnak szántam, aztán kép lett(?) belőle.