2010. november 29., hétfő
Reggeli megvilágosodás
A napsütésben aztán egyre-másra lehetett olyan képeket csinálni, amilyeneket addig nem. Igyekeztem kihasználni az alkalmat. :)
És akkor kisütött a nap
A sok esős és borult idős nap után egyszer csak kiviláglott a napkorong és beborította a novemberi fény a várost. Kár, hogy már erősen hazafelé kellett készülődni...
Gyors reggeli és pakolászás után szerencsére meg lehetett beszélni a szálloda recepciósával, hogy a csomagjaink ott maradhassanak, amíg késő este végleg hazafelé indult velünk a vonat. Így kezdődött az ottlétünk utolsó és egyben legfárasztóbb napja.
Gyors reggeli és pakolászás után szerencsére meg lehetett beszélni a szálloda recepciósával, hogy a csomagjaink ott maradhassanak, amíg késő este végleg hazafelé indult velünk a vonat. Így kezdődött az ottlétünk utolsó és egyben legfárasztóbb napja.
2010. november 28., vasárnap
Halas bejegyzés
Ezt a bejegyzést a Kijevi fotólogon található másik indukálta.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a mifelénk és tőlünk keletebbre tapasztalható elzárkózásnak nyoma sincs Velencében.
Egy kis téren találtam két halárust, és gondoltam megörökítem.
Simán ki tudtam várni, amíg az árus is odafordul. Se rendőr, se biztonsági őr, se az árus nem ordította le a hajamat, hogy mit keresek ott. Azaz mégis...
Ez már a másik halárus, közvetlenül az előző szomszédjában. Amikor meglátta a szemben lévő eladó, hogy ott állok a "szájában" (17mm-en készült a mindkét kép!), akkor a szeme elé kapta a kezét, és torka szakadtából el kezdett ordibálni, hogy a rendőrségnek nem adja az arcát! Kitt-katt, majd harsány röhögésben törtünk ki, pacsi, köszi és távozás. Elképesztő különbség ahhoz képest, ami nálunk tapasztalható. Az az életigenlés, amit ott tapasztaltam, nagyon irigylésre méltó.
... és ha már halas bejegyzés:
Ez a szerencsétlen itt végezte a csatorna partján. Nem sűrűn látni ilyet, mert azért a nehéz körülmények ellenére igyekeznek rendet tartani a városban, de a sirályok sokszor csinálnak "érdekes dolgokat" a szemetes zsákokkal.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a mifelénk és tőlünk keletebbre tapasztalható elzárkózásnak nyoma sincs Velencében.
Egy kis téren találtam két halárust, és gondoltam megörökítem.
Simán ki tudtam várni, amíg az árus is odafordul. Se rendőr, se biztonsági őr, se az árus nem ordította le a hajamat, hogy mit keresek ott. Azaz mégis...
Ez már a másik halárus, közvetlenül az előző szomszédjában. Amikor meglátta a szemben lévő eladó, hogy ott állok a "szájában" (17mm-en készült a mindkét kép!), akkor a szeme elé kapta a kezét, és torka szakadtából el kezdett ordibálni, hogy a rendőrségnek nem adja az arcát! Kitt-katt, majd harsány röhögésben törtünk ki, pacsi, köszi és távozás. Elképesztő különbség ahhoz képest, ami nálunk tapasztalható. Az az életigenlés, amit ott tapasztaltam, nagyon irigylésre méltó.
... és ha már halas bejegyzés:
Ez a szerencsétlen itt végezte a csatorna partján. Nem sűrűn látni ilyet, mert azért a nehéz körülmények ellenére igyekeznek rendet tartani a városban, de a sirályok sokszor csinálnak "érdekes dolgokat" a szemetes zsákokkal.
2010. november 27., szombat
A Rózsaszín Párduc látogatása Velencében
2010. november 26., péntek
2010. november 25., csütörtök
Azonos helyek
2010. november 24., szerda
Hangulatkép(p)
2010. november 23., kedd
Képeslap
Ezt meghagytam színesben... :))
Érdekes módon (vagy kevésbé érdekes módon) voltak olyan helyek, ahová önkéntelenül is visszatértem az ott töltött 5 nap alatt. Némyelyikről csak itthon derült ki a képeket nézegetve. :D
Ez az egyik ilyen. A jobbra látható keskeny ház és a szemben lévő híd és a mögöttük rejtőzködő kis terecske adta nekem leginkább az előre elképzelt velencei hangulatot. (Most jártam ott először.)
Többekkel beszélgettem hazaérkezés után a képekről, és szinte mindenki megjegyezte, hogy milyen kihaltan fényképeztem. Nem tudom, hogy a sűrű eső, vagy a november eleji időpont (esetleg a kettő együtt) adta, de ha embert akartam a képekre, akkor bizony várnom kellett, hogy besétáljon valaki. Itt nem vártam, mert az elsődleges cél ennél a képnél az építészet bemutatása volt. Folytatása következik...
Érdekes módon (vagy kevésbé érdekes módon) voltak olyan helyek, ahová önkéntelenül is visszatértem az ott töltött 5 nap alatt. Némyelyikről csak itthon derült ki a képeket nézegetve. :D
Ez az egyik ilyen. A jobbra látható keskeny ház és a szemben lévő híd és a mögöttük rejtőzködő kis terecske adta nekem leginkább az előre elképzelt velencei hangulatot. (Most jártam ott először.)
Többekkel beszélgettem hazaérkezés után a képekről, és szinte mindenki megjegyezte, hogy milyen kihaltan fényképeztem. Nem tudom, hogy a sűrű eső, vagy a november eleji időpont (esetleg a kettő együtt) adta, de ha embert akartam a képekre, akkor bizony várnom kellett, hogy besétáljon valaki. Itt nem vártam, mert az elsődleges cél ennél a képnél az építészet bemutatása volt. Folytatása következik...
2010. november 22., hétfő
2010. november 21., vasárnap
Ázott szőnyegek
Az eső csak esett és esett. Hol jobban, hol kevésbé, néha megkegyelmezett egy fél órácskára. Gondolom egy ilyen reményteljes időszakban tette ki a házigazda a szőnyegeit ebben a sikátorban. Ez a hely a Canareggio városrészben a Ghetto szélén található. Elég nyomasztó érzés volt, amibe nyilván markánsan belejátszott az időjárás is. Ezt a hatást nagyon markánsan törte meg ez a jelenet: Amikor épp ezt a képet készítettem, hazaérkezett az egyik itt lakó úr. Már az elegáns öltözet sem passzolt ebbe a szegényesnek ható nyomasztó környezetbe, de amikor türelmesen kivárta, míg megtalálom a helyemet a szűk sikátorban és elkattintom a gépet, az végképp disszonáns érzéseket keltett bennem. Idehaza nem kellene a "nyóckerig" sem menni, hogy durván rám szóljanak, hogy mi a rákot keresek itt. Egy darabig nem is tudtam hova tenni a történetet...
2010. november 17., szerda
Vizes zsáner
2010. november 16., kedd
2010. november 15., hétfő
Velencei kötelező
2010. november 14., vasárnap
Árkádos
Nos ez az esti kép, amelynél nem volt kérdés számomra, hogy színesben vagy fekete-fehérben mutassam-e meg. Ez így sokkal jobban láttatja, illetve takarja el a lényeges és lényegtelen dolgokat.
A szemerkélő eső elöl bemenükültünk a Szent Márk téri árkádok alá.
A legnagyobb meglepetésemre relatíve nagy üresség fogadott ott. Persze egy hosszú expóval azért rásegítettem néhány ember eltüntetésére. :)
A szemerkélő eső elöl bemenükültünk a Szent Márk téri árkádok alá.
A legnagyobb meglepetésemre relatíve nagy üresség fogadott ott. Persze egy hosszú expóval azért rásegítettem néhány ember eltüntetésére. :)
2010. november 12., péntek
Velencei emlékeim 4
Velencei emlékeim 3
No, ha már ennyire a színest pártoltátok az előző bejegyzésnél, akkor íme egy másik.
Az eső csak esett és esett, de legalább az árvíz levonult a Szent Márk térről. Nagyon látványos volt ezzel a szép csillogással, úgyhogy ennek örültem, bár ritka módon rühellek elázni. Ami miatt ez is csak az emlékkép kategóriába sorolandó, az az, hogy igazából jobban szerettem volna egy teljes totálképet a híres térről, de gyakorlatilag az ember amerre néz állványzat és építési terület fogadja. Erre mondják, hogy így jártam. :)
Az eső csak esett és esett, de legalább az árvíz levonult a Szent Márk térről. Nagyon látványos volt ezzel a szép csillogással, úgyhogy ennek örültem, bár ritka módon rühellek elázni. Ami miatt ez is csak az emlékkép kategóriába sorolandó, az az, hogy igazából jobban szerettem volna egy teljes totálképet a híres térről, de gyakorlatilag az ember amerre néz állványzat és építési terület fogadja. Erre mondják, hogy így jártam. :)
2010. november 11., csütörtök
Velencei emlékeim 2
Vannak képek, amelyeknél szinte képtelen vagyok eldönteni, hogy színesben vagy ff-ben lenne meggyőzőbb (ez amúgy visszatérő probléma nálam), úgyhogy gondoltam megkérdezlek benneteket, hogy szerintetek melyik passzol jobban a Velencéről kialakult hangulatotokhoz.
Velencei emlékeim
Nemrégiben Velencében jártunk a 'zasszonnyal. Szűk 5 napos utat terveztünk amely így utólag állíthatom, hogy roppant kevésnek bizonyult. Részben a rengeteg látnivaló, részben meg a tartós rossz idő miatt. A napisten kevésbé, de esőisten alaposan a kegyeibe fogadott minket.
Ez a kép Buranon készült. Jellemzően sokkal jobb állagú épületekkel lehet itt találkozni, mint Velencében. Itt aztán alaposan dolgoznak a színkeverők.
Az elkövetkező napokban, ahogy időm engedi, mutatok majd képeket erről a csodálatos helyről. Fogadjátok szeretettel.
Ez a kép Buranon készült. Jellemzően sokkal jobb állagú épületekkel lehet itt találkozni, mint Velencében. Itt aztán alaposan dolgoznak a színkeverők.
Az elkövetkező napokban, ahogy időm engedi, mutatok majd képeket erről a csodálatos helyről. Fogadjátok szeretettel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)