Az előző postban talán megtaláltam a perspektívát, de biztos ami biztos alapon keresgéltem még. Szerintem ismét bebizonyosodott, hogy az első megérzés a jó (mint mindig :P ). Naaaa mind1, most már megmutatom a másik 2 képet is ebben a témában.
Az állomáshoz tartozik még egy kissé viseltes raktár és egy másik tároló helység is, amelyek szintén elképesztő nyugalmat árasztottak. Csak a madarak csiripeltek. A természet elkezdte visszafoglalni azt, ami az övé.
Visszatérvén a - legnagyobb sajnálatomra zárt - váróterem bejáratához megtaláltam az egyetlen rabságban szenvedő tárgyat, ezt a régifajta fém kukát.
Szegény ott senyvedett azon a ronda pórázon. Nem értettem, hogy miért van odaláncolva ennyire, hiszen aki fémet akarna lopni, az ebben a magányban akár láncostól is elvihetné, de fő az illúzió, hogy őrizzük értékeinket. Épp ezen polemizáltam magamban, amikor is, először halk, majd egyre hangosabb dorombolással és csattogással beszuszogott az egri "gyors".
