2014. szeptember 16., kedd

2014. július 20., vasárnap

Ahogy a madarak látják.

Ismét tartottam egy hosszabb szünetet. Igazából nincs oka, csak így alakult. Ezzel a képpel szeretném jelezni, hogy még élek. :)
Manarola, Cinque Terre, Olaszország

2014. február 26., szerda

Szállnak a szélben


Megígértem, íme itt van. Az előző kép előzménye. A szégyenlős bicajos lány egész délután eregette a buborékokat, de nagy csak a szivárvány színű gömbök, hanem a gyerekek is szinte szálltak utánuk.

2014. február 23., vasárnap

Hazafelé


Ez a leányzó egész délután szórakoztatta a livornói tengerparton az arra járó kisgyermekeket. Óriás szappanbuborékokat fújt (apropó arról is van egy képem, így az lesz a következő) majd naplemente előtt elindulta haza. Látta a fényképezőgépet a kezemben és sejtette, hogy benne lehet a képben, így szégyenlősen behúzta a nyakát, én meg pont erre vártam. :D

2014. január 22., szerda

Pitigliano


Pitigliano az Etruszk város, amely egy hatalmas sziklára épült. Van arrafelé még jó néhány hasonló.

2014. január 16., csütörtök

Toszkán lankás


Ugyan nem ez volt az első kép, amit Toszkánában csináltam, de erről a képről is mindig az ugrik be, mint ammikor először kiszálltam a kocsiból. Szóval úgy éreztem magam, mint Micimackó a Százholdas pagonyban. :)

2014. január 10., péntek

Vacsora kettesben


Sokat gondolkodtam, hogy befejezzem-e a fotóblogolást vagy sem. Volt idő, hogy nem volt kérdés, hogy kész vége, sem kedvem, sem energiám nem volt rendszeresen új bejegyzést közzé tenni de megszüntetni sem akartam. Kellett egy kis idő és most éppen hiányzik, úgyhogy itt egy új bejegyzés Toszkánából, pontosabban Livornóból. Fogadjátok szeretettel. :)

2013. szeptember 6., péntek

Zsófikámnak!

Van annak egy jó adag bája, ha az ember a szomszéd szobába üzenget a blogján. Miért is? Mert a minap észrevettem, hogy a nagyobbik lányom éppen ezen a blogon mászkál, nézegeti a képeket. Mondtam is neki, hogy régen nem  frissítettem. Mire közölte, hogy tudja, és mégis milyen dolog az, hogy Ő hetente legalább egyszer ránéz, én meg teszek az egészre hónapok óta. Meglágyított....
Szóval ezt a képet most neki dedikálom, ide a szomszéd szobába...

Brac, Horvátország

... és, hogy miért éppen ezt? Mert itt ünnepeltük a 12. szülinapját. :)

2013. május 19., vasárnap

Útközben (En route)

Még csak utaztunk Toszkána felé, amikor az út mellett megláttam ezt a helyszínt és "lepetéztem". Satufék és nyomás fotózni. :)

Toszkán táj

2013. május 13., hétfő

A nagy Toszkán túra

Hosszabb hallgatás után ismét itt vagyok, hogy friss élményeket osszak meg veletek. Toszkánában jártam, de kicsit azért ki is kandikáltam a tartomány határain túlra. 
Az első bejegyzés is rögtön Liguria tartományból van, egészen pontosan Manarolából. Ez egy gyönyörű kis halászfalu (öt van egymáshoz közel, gyűjtő néven Cinque Terre-nek hívják őket) a szikla tetejére építve. Igazi turista paradicsommá vált az elmúlt időkben.
A lemenő nap sugarai két szikla között éppen a kis falura vetődtek.

2013. március 27., szerda

Várom a meleget

Vagyis inkább a melegebb időjárást. Régen volt tele a bugyrom ennyire a téllel. Ki hallott már fehér húsvétról? :)
Az alábbi kép a másik végletről szól. 2008-ban a korfui nyaralás alatt átruccantunk Albániába és ennek kapcsán jártam Sarandë városába. Ez egy rohamosan fejlődő tengerparti üdülőközpont  de azért "két utcával" a parti sétány mögött már érdekes emberekkel és házakkal találkozni. De maradjunk a parton. Éppen a gatya is lerohadni készült rólam (nagyon párás, és közel 40 C fokos volt a levegő), amikor szembetalálkoztam ezzel a láthatóan fázósabb bácsikával. :)


2013. március 17., vasárnap

Vége (?)

Talán most már vége a télnek
Az elmúlt 3 nap hidege és erős havazása alaposan meglepett, de most már jön, aminek jönnie kell. A kép közepén távolodó két alak is talán azt szimbolizálja számomra, hogy nemsokára már messze jár a tél.
Mondjuk nem bánom. :)

2013. február 14., csütörtök

A virágárus


A virágárus
Még Karácsony első napján leszállt a köd a városra, de mire rászántam magam, hogy elinduljak, már eloszlóban volt. Így aztán más téma után is kellett néznem. Először majdnem elsétáltam a tátongó aluljáró bejárata előtt, de megláttam a magányosan megbúvó virágost. Első körben csak az jutott az eszembe, hogy vajon miben bízik ez az ember, amikor ebben az időben csak mazochista fotósok és hasonszőrű virágosok vannak a városban. Majd kapcsoltam, hogy ezt a kontrasztot azért meg kéne örökíteni. Sasszé jobbra, sasszé balra és addig jártam ott a csűrdöngölőst, amíg már - már megneszelte a modellem, hogy ő bizony most képalkotó elemmé fog válni. Mivel biztos voltam benne, hogy mindjárt menekülőre fogja (hja kérem a fényképezőgép egy olyan fegyver manapság a budapesti utcán, hogy simán lealázza a jól bevált hatlövetűt), így gyorsan "beleeresztettem" a tárat. :) Egy azért sikerült (remélem). :)