Feneketlen tó

Lassanként április lesz. Kezdődik az év legjobb szakasza az infra tájképek készítésére. Ennek kapcsán kaptam elő az első infra felvételemet. Ez még filmre készült, nem is akármilyen körülmények között. A Kodak HIE anyaga ugyanis a 900nm-es hullámhossz környékén a legérzékenyebb és ez azt jelenti, hogy az amúgy normál kazettában szállított filmet csak sötétben lehet ki és befűzni a gépbe, hiszen a filmkazetta szélén lévő fekete bársony nem gátolná meg a fény beszivárgását. A gondok csak folytatódnak azzal, a fényképezőgépnek is fémvázasnak, sőt fém redőnyzárral szereltnek kell lennie ugyanilyen okokból. Az objektívre egy erős vörös szűrőt tettem az expozícióhoz. És itt álljunk is meg egy pillanatra. Az expozíciót ugyanis elég nehéz meghatározni ennél a filmnél, mert az a nap állásától (kisugárzott infrafény mennyiségétől), a külső hőmérséklettől, de talán a csillagok állásától is függ. Úgyhogy ebben az esetben is több expozíció készült. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a visító titkárnő, aki sikít örömében, amikor eltalál egy billentyűt. :) A filmhívás is igen érdekes dolog. A hívótankba befűzött filmet is vagy csak teljesen sötétben (műanyag is átereszt valamennyi infra fényt), vagy alufóliába csomagolva világosban lehet előhívni. Ehhez képest a digitális infra gyerekjáték.