2010. július 25., vasárnap

Retro utazás 5. rész

Utam Egerből folytatódott Budapest Keleti pályaudvar felé egy gyorsvonatnak titulált valamin. Sokan ezen sem utaztunk, hisz a teljes távot végig egyedül tettem meg a 8 üléses fülkémben. Persze aki benézett hozzám, az hamar összeráncolta a szemöldökét, hogy ne egy ilyen kattogtatós, morózus alakhoz aztán nem megyek be. Én nem bántam, mert így nyugodtan tudtam fényképezgetni.


A vonat közben olyan elképesztő száguldásba kezdett, ami elhitette velem, hogy mégis csak emberi idő alatt érek haza. Mint kiderült később, ez alapos érzéki csalódás volt.

A nagy száguldás ugyanis már Füzesabonyban átcsapott egy hosszas várakozásba. Mintegy 25 percet vártunk egy másik - szintén késésben lévő - "expressz" vonatra. Ezután a derék gyorsunk gyakorlatilag minden szomorú fűzfánál megállt még, néhol természetesen jókat várakozva valamire. Gödöllőnél annyira szépek voltak a felhők, hogy készítettem még egy vonatindítós képet.


Lassanként közeledtünk a Keleti Pályaudvar felé, de már meg se lepődtem, amikor a cél előtt egy kicsivel ismét fékcsikorgás, majd hosszas várakozás következett. Meg kellett még előzzön minket egy másik vonat, amelyiknek sürgősebb volt beérni. Mindezt a Kerepesi út alatt vártuk ki. Közben volt időm kiszemlélni az ablakon, és alulról is szemügyre vehettem a hidat, amin a szokásos forgalom dübörgött végig. Hááát,egy biztos, és onnantól kezdve ha tehetem kikerülöm azt a felüljárót, tudniillik épp csak le nem szakad. Közben hangos sustorgással beelőzött a várva várt expressz vonat, így lassanként mi is bekocoghattunk a végállomásra.


És íme a célállomás, hazaértem. Felpillantottam a pályaudvar nagy órájára, és rezignáltan konstatáltam, hogy ez az utazás bizony 4 órát és 22 percet vett igénybe Szilvásvárad és Budapest közötti 176 Km-en.
Magyar Államvasutak, 2010.

Azért egynek jó volt ám. :D

2010. július 23., péntek

Retro utazás 4. rész

No ennek a postnak egészen biztosan nem a vizuális kultúra terjesztése lesz a célja, de sebaj, kell egy (két) ilyen is. :))
Ott tartottunk, hogy bepöfögött, sőt inkább becsattogott ez a lestrapált fémdoboz az állomásra. Szinte hallottam a lelki füleimmel, hogy:

Sá-lálálá - lá-lá! Figyelem-figyelem! Vonat érkezik a második "Á" vágányra. "Á", mint Álemér! A vágány mellett kérem vigyázzanak! :))
Leszállt a "tömeg" (1 ember, ha jól emlékszem), én még kattintottam párat, majd fel a vonatra a nagy magányba.


Szilvásvárad nagy hely. Annyira, hogy két vasúti megállója is van. Az egyik az imént bemutatott "pályaudvar", a másik meg a Szalajka völgy bejáratánál lévő kis bódé nélküli. Nos itt megduplázódott a szállított utasok száma, amikor is fellépett a kocsiba egy szőke leányzó. Kényelembe helyezte magát, aztán persze megjelent a kalauz bácsi és rögvest kiderült, hogy szomszédok, hisz' elkezdték kibeszélni az utca népét. Én meg közben készítettem egy lesifotót. :))


A vonat csendesen zötyögött, időnként olyat döccenve, hogy azt hittem most siklik ki. Hamar be kellett látnom, hogy a 26 Km/h-s átlagsebességnél (lejtő ide, lejtő oda) itt biza többet nem enged meg a pálya állapota. Állomás-állomás után, majd az egyik lassításnál érdekeset láttam, és hamarjában kifotóztam a lőrés szerű ablakon. Itt most jön egy találós kérdés. Aki el tudja olvasni ezt a táblát annak ízléstől és igénytől függően fizetek egy sört vagy egy fagyit. :))


Volt még egy érdekes eset utazás közben. Nagyon akartam egy amolyan vonatindítós, tárcsás-jelzős képet csinálni, de az ablakok annyira szűkek voltak, hogy csak a kezemet és a gépet tudtam kidugni, a víztorony sajna már nem fért ki a szabadba. Így aztán találomra nyomkodtam a gombot, ahogy a "csövön kifért". Miközben ezt a manővert végeztem, egyszer csak hallom ám, hogy a kalauz bácsi kiszól a kollégának, hogy mosolyogj Jocek, mert fényképeznek! Mire Jocek a hangos "hun-hun" kérdéssel válaszolt. :)) A kalauz bácsi meg megmutatta neki, de elnézve a képet nem vagyok biztos benne, hogy Jocek kiszúrta a dolgot. :)


A vonat végül is közel 80 perces "száguldás" után bekocogott Eger állomásra, ahol át kellett szállnom egy 'pestre menő "gyorsvonatra". Az egri vasútállomás nekem nagyon tetszett, amolyan régies békebeli hangulatot árasztott.


Mivel most elhagyjuk a Bükk hegységet, ideje belinkelnem azt az oldalt, amit a minap találtam, és az itt húzódó vasút történetét eleveníti fel. KATT.

Folytatása következik....
(Már csak 1 rész, ne aggódjatok. :))

2010. július 22., csütörtök

Retro utazás 3. rész

Az előző postban talán megtaláltam a perspektívát, de biztos ami biztos alapon keresgéltem még. Szerintem ismét bebizonyosodott, hogy az első megérzés a jó (mint mindig :P ). Naaaa mind1, most már megmutatom a másik 2 képet is ebben a témában.


Az állomáshoz tartozik még egy kissé viseltes raktár és egy másik tároló helység is, amelyek szintén elképesztő nyugalmat árasztottak. Csak a madarak csiripeltek. A természet elkezdte visszafoglalni azt, ami az övé.


Visszatérvén a - legnagyobb sajnálatomra zárt - váróterem bejáratához megtaláltam az egyetlen rabságban szenvedő tárgyat, ezt a régifajta fém kukát.

Szegény ott senyvedett azon a ronda pórázon. Nem értettem, hogy miért van odaláncolva ennyire, hiszen aki fémet akarna lopni, az ebben a magányban akár láncostól is elvihetné, de fő az illúzió, hogy őrizzük értékeinket. Épp ezen polemizáltam magamban, amikor is, először halk, majd egyre hangosabb dorombolással és csattogással beszuszogott az egri "gyors".
Folytatása következik...

2010. július 21., szerda

Retro utazás 2. rész


Szóval vártam a helyi járatra és közben kerestem a perspektívát. Attól nem kellett tartanom, hogy a nyakamra jön egy szélsebes gyors. Ezzel szemben ezen kép elkészítése közben felelevenedett bennem a

"Sínek között kutya vonít,
vigyázz kutya jön a vonít"

örökbecsű kétsoros.
Folytatása következik...

2010. július 20., kedd

Retro utazás 1. rész


Nemrégiben részt vettem életem első osztálykirándulásán apukaként. Remek és sűrű napokat töltöttünk a nebulókkal és a többi felnőttel Szilvásváradon. A sors úgy hozta, hogy 1 nappal hamarabb haza kellett térnem, és utazóeszközömül a MÁV járműveit választottam. Ezen tapasztalataimat osztom most meg veletek.
Szóval vártam a helyi vicinálisra, amellyel Egerig lehetett utazni. Várakozás közben megörökítettem az állomást és környékét. Az első meglepetés akkor ért, amikor mindent zárva találtam. Se pénztár, se masiniszta, se senki (várakozó utas sem :D ). Aztán bepöfögött a kis drága sárga, és lepattant róla a kalauz bácsi, kinyitotta az állomást, kiszolgálta a várakozó tömeget (nekem már volt jegyem.... :D), majd vissza a vonatra, jelt adott a vezetőnek és indult is a majd' 80 perces "száguldás" Egerig. Földrajzban kevésbé járatosaknak elárulom, hogy ez vasúton 34 Km. Az átlagsebesség tehát alúlról verdeste a 26 Km/órát. No de ne szaladjunk ennyire előre. Pár képet még felteszek a szilvásváradi vasútállomás környezetéről a napokban. Folytatása következik...

2010. július 19., hétfő

A Te történeted - a valóság

Egy hőgutás - napsütéses reggelen a kisebbik lányom Edina épp ébredezett. Felnézett a plafonra, és elkezdte előadni, hogy egy nagy zöld "bogár" van a plafonon, és épp vele néz farkasszemet. Nem ijedt meg, inkább érdeklődéssel fogadta a váratlan vendéget. Fogtam egy partvist, és óvatosan lesegítettem a magasból ezt a nem túl tériszonyos jószágot, aztán irány a veranda, és eleresztettem a korláton. Itt rámászott egy virágtartóra, annak is a hegyére, és szabályosan balettezni kezdett. Közben elszaladtam a fényképezőgépért a nagyobbik gyereknek a kezébe nyomva a partvist, majd katt. És innentől kezdve jöttek a sztorik. Mondjuk ilyenek, hogy:

- a szigorú házmesternő és a zöld szörnyeteg esete című teleregény,
- kihelyezett biológia órán című oktató film,
- kinyírjam, vagy megkegyelmezzek című pszichothriller
- a háziasszony, aki mindig gondosan végzi a dolgát című dokumentumfilm.

Szóval kíváncsi voltam, kinek mi ugrik be. :)

Ui: Ahogy nézem ez a dolog, így ebben a formában rossz ötletnek bizonyult. Talán majd máskor, másképp....

2010. július 17., szombat

A Te történeted


Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy egy-egy képbe egyre joban szeretek történeteket beleszőni. Még ha nem is teljesen ül a dolog, akkor is jó szórakozásnak tartom. Ha van kedved kedves erre járó, írd le ide a Te történetedet erről a képről. Pár nap múlva közzéteszem a valóságot. :)