Utam Egerből folytatódott Budapest Keleti pályaudvar felé egy gyorsvonatnak titulált valamin. Sokan ezen sem utaztunk, hisz a teljes távot végig egyedül tettem meg a 8 üléses fülkémben. Persze aki benézett hozzám, az hamar összeráncolta a szemöldökét, hogy ne egy ilyen kattogtatós, morózus alakhoz aztán nem megyek be. Én nem bántam, mert így nyugodtan tudtam fényképezgetni.
A vonat közben olyan elképesztő száguldásba kezdett, ami elhitette velem, hogy mégis csak emberi idő alatt érek haza. Mint kiderült később, ez alapos érzéki csalódás volt.
A nagy száguldás ugyanis már Füzesabonyban átcsapott egy hosszas várakozásba. Mintegy 25 percet vártunk egy másik - szintén késésben lévő - "expressz" vonatra. Ezután a derék gyorsunk gyakorlatilag minden szomorú fűzfánál megállt még, néhol természetesen jókat várakozva valamire. Gödöllőnél annyira szépek voltak a felhők, hogy készítettem még egy vonatindítós képet.
Lassanként közeledtünk a Keleti Pályaudvar felé, de már meg se lepődtem, amikor a cél előtt egy kicsivel ismét fékcsikorgás, majd hosszas várakozás következett. Meg kellett még előzzön minket egy másik vonat, amelyiknek sürgősebb volt beérni. Mindezt a Kerepesi út alatt vártuk ki. Közben volt időm kiszemlélni az ablakon, és alulról is szemügyre vehettem a hidat, amin a szokásos forgalom dübörgött végig. Hááát,egy biztos, és onnantól kezdve ha tehetem kikerülöm azt a felüljárót, tudniillik épp csak le nem szakad. Közben hangos sustorgással beelőzött a várva várt expressz vonat, így lassanként mi is bekocoghattunk a végállomásra.
És íme a célállomás, hazaértem. Felpillantottam a pályaudvar nagy órájára, és rezignáltan konstatáltam, hogy ez az utazás bizony 4 órát és 22 percet vett igénybe Szilvásvárad és Budapest közötti 176 Km-en.
Magyar Államvasutak, 2010.
Azért egynek jó volt ám. :D