Most jutott eszembe, hogy ezt a pár képet még meg szerettem volna mutatni a pécsi kirándulásról.
Vajon kitalálható, hogy miről készültek a képek? Talán igen... :)
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 20., hétfő
2010. szeptember 17., péntek
2010. szeptember 14., kedd
2010. szeptember 13., hétfő
A lakat
2010. szeptember 10., péntek
Helló turist! (5)
2010. szeptember 9., csütörtök
Esti barangolás
2010. szeptember 8., szerda
Helló turist! (4)
Ha már a Zsolnay múzeumnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy ez az épület este nem akármilyen díszkivilágításban pompázik, hanem egészen egyedi, vetítettben. Shadow útmutatása alapján lestük meg ezt az épületet is. Két kép váltakozik, amelyek 3, a szemközti oldalon elhelyezett vetítőgépből érkeznek a ház falára, pótolandó az átépítés során elvesztett sok szépséget.
2010. szeptember 7., kedd
Helló turist! (3)
2010. szeptember 6., hétfő
Helló turist! (2)
Helló turist!
Az elmúlt hétvégét Pécsen és környékén töltöttem családostul. Régen - túlságosan is régen - jártam arrafelé, pedig az egyik kedvenc helyem az országban. Az idő nagyon, de nagyon szűkre volt szabva, így ezúton kérek elnézést azon pécsi (vagy környéki) illetőségű ismerősöktől, akikkel most sem tudtam találkozni, és egyben köszönetet mondani annak az egynek, akivel mégis (Shadow). :)
Mindenek előtt nagyon meglepődtem, hogy milyen hamar le lehet jutni az M60-as autópályán. Nekem valahogy kimaradt, hogy az már kész, így csak lestem, hogy csak nem akar elfogyni az autópálya alólam. :) Ez meg is adta az alaphangulatomat, és első este mindjárt elkövettem ezt a "pécsi szokványost". Persze ez csak az ott élőknek lehet szokványos, mert nekem ez a kivilágított szökőkút szintén meglepi volt. A meglepetések ezzel nem értek véget, hiszen örömmel vettem észre, hogy a város jó néhány pontján zongorákat állítottak fel, és boldog boldogtalan klimpírozhatott. Illetve lehet, hogy nekem mázlim volt, de klimpírozást alig hallottam, viszont képzett zenészeket többet is. Itt van például ez a fiatalember, aki egyszer csak ott termett a zongoránál és csak játszott és játszott a mi legnagyobb örömünkre. Nem gondoltam volna, hogy kis hazánkban ennyi zeneileg képzett ember van.
A közeljövőben még mutatok pár képet erről a kis kirándulásról. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)