Régi vágyam már, hogy napkeltéket (is) fényképezzek, de azt vettem észre, hogy ahogy öregszem, egyre jobban utálok korán kelni. Így aztán arra a sommás megállapításra jutottam, hogy még mielőtt a hamut is mamunak mondanám kénytelen leszek néhányszor meghallgatni a sarki rigót (kakas híján ). Ennek előzményeit már láthattátok néhány tavalyi hidas képemen, de most - jó bevallom egy kis kényszertől is vezérelve - egészen a Balcsi túlsó végéig merészkedtem. Kelés 4 kor, gyors összekászmálódás, majd irány a bepakolt kocsival a benzinkút. Mostanában igyekszem keveset autózni, így aztán még inkább ébresztőleg hatott a guruló Ft-ok szambája a kútoszlopon. Kisvártatva azonban már az autópályán figyeltem, ahogy az éjszakai hold utat mutat a távolba. Balatonlellénél elkezdtem visszább venni a tempóból, mert még egész jól álltam idővel, és gondoltam inkább a meleg kocsiban töltöm ezt el, mint a fagyban. A kocsihőmérő szerint -13 C fok volt éppen. (Mondtam már, hogy utálom a hideget? :) ) Szóval éppen időben, úgy 6:40 körül érkeztem meg a keszthelyi mólóhoz. Állványt, gépet elő, aztán kis séta a fagyban, majd jött a csoda. Kifogtam egy gyönyörű napkeltét. Persze nem ment ennyire flottul a dolog, mint ahogy írtam, mert például a brutál hideg miatt még a cuccaim is összementek, és ennek kapcsán kétszer is utána kellett húznom a gép alján az állványadaptert. Végül is közel másfél óra helyben topi után értem vissza a kocsihoz bucira fagyva, pedig leginkább egy Michelin babára emlékeztettem az öltözékemben. :)
 |
| Napkelte Keszthelynél |
