Toszkán lankás

Ugyan nem ez volt az első kép, amit Toszkánában csináltam, de erről a képről is mindig az ugrik be, mint ammikor először kiszálltam a kocsiból. Szóval úgy éreztem magam, mint Micimackó a Százholdas pagonyban. :)

Vacsora kettesben

Sokat gondolkodtam, hogy befejezzem-e a fotóblogolást vagy sem. Volt idő, hogy nem volt kérdés, hogy kész vége, sem kedvem, sem energiám nem volt rendszeresen új bejegyzést közzé tenni de megszüntetni sem akartam. Kellett egy kis idő és most éppen hiányzik, úgyhogy itt egy új bejegyzés Toszkánából, pontosabban Livornóból. Fogadjátok szeretettel. :)

Zsófikámnak!

Van annak egy jó adag bája, ha az ember a szomszéd szobába üzenget a blogján. Miért is? Mert a minap észrevettem, hogy a nagyobbik lányom éppen ezen a blogon mászkál, nézegeti a képeket. Mondtam is neki, hogy régen nem  frissítettem. Mire közölte, hogy tudja, és mégis milyen dolog az, hogy Ő hetente legalább egyszer ránéz, én meg teszek az egészre hónapok óta. Meglágyított....
Szóval ezt a képet most neki dedikálom, ide a szomszéd szobába...

Brac, Horvátország

... és, hogy miért éppen ezt? Mert itt ünnepeltük a 12. szülinapját. :)

Tetőzés előtt

Itt már rekordvízállás volt, de nem volt még vége.

Helyzetkép az árvízről

Itt még bőven a rekord alatt volt a vízszint

17 vagy 18?

Monteriggioni

Pitigliano utcáin (színes verzió)

Kozma Erzsi kérésére itt a színes verzió is. :)

Pitigliano utcáin

Pitigliano

Útközben (En route)

Még csak utaztunk Toszkána felé, amikor az út mellett megláttam ezt a helyszínt és "lepetéztem". Satufék és nyomás fotózni. :)

Toszkán táj

Hol az unokám?

A nagy Toszkán túra

Hosszabb hallgatás után ismét itt vagyok, hogy friss élményeket osszak meg veletek. Toszkánában jártam, de kicsit azért ki is kandikáltam a tartomány határain túlra. 

Az első bejegyzés is rögtön Liguria tartományból van, egészen pontosan Manarolából. Ez egy gyönyörű kis halászfalu (öt van egymáshoz közel, gyűjtő néven Cinque Terre-nek hívják őket) a szikla tetejére építve. Igazi turista paradicsommá vált az elmúlt időkben.

A lemenő nap sugarai két szikla között éppen a kis falura vetődtek.

Ezt most csak úgy

Egy viharos délutánt követően Budapest felett az ég...

Várom a meleget

Vagyis inkább a melegebb időjárást. Régen volt tele a bugyrom ennyire a téllel. Ki hallott már fehér húsvétról? :)

Az alábbi kép a másik végletről szól. 2008-ban a korfui nyaralás alatt átruccantunk Albániába és ennek kapcsán jártam Sarandë városába. Ez egy rohamosan fejlődő tengerparti üdülőközpont  de azért "két utcával" a parti sétány mögött már érdekes emberekkel és házakkal találkozni. De maradjunk a parton. Éppen a gatya is lerohadni készült rólam (nagyon párás, és közel 40 C fokos volt a levegő), amikor szembetalálkoztam ezzel a láthatóan fázósabb bácsikával. :)

Vége (?)

Talán most már vége a télnek

Az elmúlt 3 nap hidege és erős havazása alaposan meglepett, de most már jön, aminek jönnie kell. A kép közepén távolodó két alak is talán azt szimbolizálja számomra, hogy nemsokára már messze jár a tél.
Mondjuk nem bánom. :)

A virágárus

A virágárus

Még Karácsony első napján leszállt a köd a városra, de mire rászántam magam, hogy elinduljak, már eloszlóban volt. Így aztán más téma után is kellett néznem. Először majdnem elsétáltam a tátongó aluljáró bejárata előtt, de megláttam a magányosan megbúvó virágost. Első körben csak az jutott az eszembe, hogy vajon miben bízik ez az ember, amikor ebben az időben csak mazochista fotósok és hasonszőrű virágosok vannak a városban. Majd kapcsoltam, hogy ezt a kontrasztot azért meg kéne örökíteni. Sasszé jobbra, sasszé balra és addig jártam ott a csűrdöngölőst, amíg már - már megneszelte a modellem, hogy ő bizony most képalkotó elemmé fog válni. Mivel biztos voltam benne, hogy mindjárt menekülőre fogja (hja kérem a fényképezőgép egy olyan fegyver manapság a budapesti utcán, hogy simán lealázza a jól bevált hatlövetűt), így gyorsan "beleeresztettem" a tárat. :) Egy azért sikerült (remélem). :)

Egy fagyos hajnalon

Régi vágyam már, hogy napkeltéket (is) fényképezzek, de azt vettem észre, hogy ahogy öregszem, egyre jobban utálok korán kelni. Így aztán arra a sommás megállapításra jutottam, hogy még mielőtt a hamut is mamunak mondanám kénytelen leszek néhányszor meghallgatni a sarki rigót (kakas híján ). Ennek előzményeit már láthattátok néhány tavalyi hidas képemen, de most - jó bevallom egy kis kényszertől is vezérelve - egészen a Balcsi túlsó végéig merészkedtem. Kelés 4 kor, gyors összekászmálódás, majd irány a bepakolt kocsival a benzinkút. Mostanában igyekszem keveset autózni, így aztán még inkább ébresztőleg hatott a guruló Ft-ok szambája a kútoszlopon. Kisvártatva azonban már az autópályán figyeltem, ahogy az éjszakai hold utat mutat a távolba. Balatonlellénél elkezdtem visszább venni a tempóból, mert még egész jól álltam idővel, és gondoltam inkább a meleg kocsiban töltöm ezt el, mint a fagyban. A kocsihőmérő szerint -13 C fok volt éppen. (Mondtam már, hogy utálom a hideget? :) ) Szóval éppen időben, úgy 6:40 körül érkeztem meg a keszthelyi mólóhoz. Állványt, gépet elő, aztán kis séta a fagyban, majd jött a csoda. Kifogtam egy gyönyörű napkeltét. Persze nem ment ennyire flottul a dolog, mint ahogy írtam, mert például a brutál hideg miatt még a cuccaim is összementek, és ennek kapcsán kétszer is utána kellett húznom a gép alján az állványadaptert. Végül is közel másfél óra helyben topi után értem vissza a kocsihoz bucira fagyva, pedig leginkább egy Michelin babára emlékeztettem az öltözékemben. :)

Napkelte Keszthelynél

Lánchíd

Megöregítettem ezt is. Kérdés, hogy mennyire hihető.

Hajnalok hajnalán

Jó volt!

Blogger tali. Fotó: Pihe

A kép persze nem tükrözi a valóságot, mert biza sokszor röhögtük magunkat könnyesre! Aki nem volt, legközelebb jöjjön. Nem fogja megbánni. :)

Blogger tali

El ne feledjétek! :)
Aki jönni szeretne, az vagy nálam, vagy Kerekes Zsuzsinál jelentkezzen legyen olyan kedves. :)