Gehring János Fotóblogja

2013. május 29., szerda

2013. május 22., szerda

Pitigliano utcáin (színes verzió)

Kozma Erzsi kérésére itt a színes verzió is. :)

2013. május 19., vasárnap

Útközben (En route)

Még csak utaztunk Toszkána felé, amikor az út mellett megláttam ezt a helyszínt és "lepetéztem". Satufék és nyomás fotózni. :)

Toszkán táj

2013. május 14., kedd

2013. május 13., hétfő

A nagy Toszkán túra

Hosszabb hallgatás után ismét itt vagyok, hogy friss élményeket osszak meg veletek. Toszkánában jártam, de kicsit azért ki is kandikáltam a tartomány határain túlra.

Az első bejegyzés is rögtön Liguria tartományból van, egészen pontosan Manarolából. Ez egy gyönyörű kis halászfalu (öt van egymáshoz közel, gyűjtő néven Cinque Terre-nek hívják őket) a szikla tetejére építve. Igazi turista paradicsommá vált az elmúlt időkben.

A lemenő nap sugarai két szikla között éppen a kis falura vetődtek.

2013. április 18., csütörtök

Ezt most csak úgy

Egy viharos délutánt követően Budapest felett az ég...

2013. március 27., szerda

Várom a meleget

Vagyis inkább a melegebb időjárást. Régen volt tele a bugyrom ennyire a téllel. Ki hallott már fehér húsvétról? :)

Az alábbi kép a másik végletről szól. 2008-ban a korfui nyaralás alatt átruccantunk Albániába és ennek kapcsán jártam Sarandë városába. Ez egy rohamosan fejlődő tengerparti üdülőközpont de azért "két utcával" a parti sétány mögött már érdekes emberekkel és házakkal találkozni. De maradjunk a parton. Éppen a gatya is lerohadni készült rólam (nagyon párás, és közel 40 C fokos volt a levegő), amikor szembetalálkoztam ezzel a láthatóan fázósabb bácsikával. :)

2013. március 17., vasárnap

Vége (?)

Talán most már vége a télnek

Az elmúlt 3 nap hidege és erős havazása alaposan meglepett, de most már jön, aminek jönnie kell. A kép közepén távolodó két alak is talán azt szimbolizálja számomra, hogy nemsokára már messze jár a tél.
Mondjuk nem bánom. :)

2013. február 14., csütörtök

A virágárus

Még Karácsony első napján leszállt a köd a városra, de mire rászántam magam, hogy elinduljak, már eloszlóban volt. Így aztán más téma után is kellett néznem. Először majdnem elsétáltam a tátongó aluljáró bejárata előtt, de megláttam a magányosan megbúvó virágost. Első körben csak az jutott az eszembe, hogy vajon miben bízik ez az ember, amikor ebben az időben csak mazochista fotósok és hasonszőrű virágosok vannak a városban. Majd kapcsoltam, hogy ezt a kontrasztot azért meg kéne örökíteni. Sasszé jobbra, sasszé balra és addig jártam ott a csűrdöngölőst, amíg már - már megneszelte a modellem, hogy ő bizony most képalkotó elemmé fog válni. Mivel biztos voltam benne, hogy mindjárt menekülőre fogja (hja kérem a fényképezőgép egy olyan fegyver manapság a budapesti utcán, hogy simán lealázza a jól bevált hatlövetűt), így gyorsan "beleeresztettem" a tárat. :) Egy azért sikerült (remélem). :)

2013. február 13., szerda

Egy fagyos hajnalon

Régi vágyam már, hogy napkeltéket (is) fényképezzek, de azt vettem észre, hogy ahogy öregszem, egyre jobban utálok korán kelni. Így aztán arra a sommás megállapításra jutottam, hogy még mielőtt a hamut is mamunak mondanám kénytelen leszek néhányszor meghallgatni a sarki rigót (kakas híján ). Ennek előzményeit már láthattátok néhány tavalyi hidas képemen, de most - jó bevallom egy kis kényszertől is vezérelve - egészen a Balcsi túlsó végéig merészkedtem. Kelés 4 kor, gyors összekászmálódás, majd irány a bepakolt kocsival a benzinkút. Mostanában igyekszem keveset autózni, így aztán még inkább ébresztőleg hatott a guruló Ft-ok szambája a kútoszlopon. Kisvártatva azonban már az autópályán figyeltem, ahogy az éjszakai hold utat mutat a távolba. Balatonlellénél elkezdtem visszább venni a tempóból, mert még egész jól álltam idővel, és gondoltam inkább a meleg kocsiban töltöm ezt el, mint a fagyban. A kocsihőmérő szerint -13 C fok volt éppen. (Mondtam már, hogy utálom a hideget? :) ) Szóval éppen időben, úgy 6:40 körül érkeztem meg a keszthelyi mólóhoz. Állványt, gépet elő, aztán kis séta a fagyban, majd jött a csoda. Kifogtam egy gyönyörű napkeltét. Persze nem ment ennyire flottul a dolog, mint ahogy írtam, mert például a brutál hideg miatt még a cuccaim is összementek, és ennek kapcsán kétszer is utána kellett húznom a gép alján az állványadaptert. Végül is közel másfél óra helyben topi után értem vissza a kocsihoz bucira fagyva, pedig leginkább egy Michelin babára emlékeztettem az öltözékemben. :)