Memese és KV esete

Történt egyszer egy kora hajnali órán, mondhatni pitymallatkor, hogy Memese egy KV-ra invitált annak ürügyén, hogy visszaszállítmányozza a kölcsönkért akkumulátorokat. Mint említettem, mindez kora hajnalban volt, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy melyikünknek volt "jobban" pirkadat, de ez talán mindegy is. A lényeg, hogy mindketten igencsak értelmesen néztünk ki a fejünkből. A csendes apátiából egy mosollyal egybekötött hello, és néhány dunnyog szúnyog zökkentett ki, amelyek valamilyen csoda folytán csak rám fenték a szájszervüket

Villám tempóban asztalt váltottunk és a bokor tövéből átültünk egy tisztább terepre. Ekkor kitettem az asztalra a legújabb kis játékszeremet, amely inkább hasonlít egy kompakt fényképezőgépre, mint valami komoly cuccra. KV partnerem láthatóan nem értette a dolgot, hisz hozzám ennél jóval komolyabb technikát párosított magában. Ennek először kétkedve, majd érdeklődve hangot is adott.

Közben megérkezett a pincérünk is, aki a millió rendű és rangú KV fajtából annyit próbált meg virtuálisan letolni a torkunkon, hogy a totális határozatlanság lett úrrá rajtunk. Ez láthatólag komoly zavart okozott nem csak a KV partneremnél. :)

Miután túl estünk a rendelésen, tovább beszélgettünk az élet ügyes-bajos dolgairól, de az ólomsúlyú DSLR fényképezőgépek átkozása messze vitte a prímet. Közben persze katt-katt, mire Emese megkérdezte tőlem, hogy "te tulajdonképpen most mit csinálsz?" :)

Aztán rövid átmenet gondolkodóba...

Majd jött a "na akkor vigyorogjunk egyet abba a kamerába" gondolat, mert mégis, hogy nézne már ki ennyi kép egy kis vidámság nélkül.

Közben megérkezett az ébredést hozó nedű és a mosolyba burkolt zavart heves kavargatással lepleztük el.
Sőt kisvártatva - még a kavircolás közben - kaptam egy "mosolygok még egyet, de hagyd már abba légyszi" nézést is, mintegy jelezvén, hogy kezd ez a kattogás terhes lenni a számára.

De nem hagytam, mert gonosz vagyok, mert még nem készült el az a kép, amit szerettem volna elkészíteni. Jött tehát egy kényszeres hajigazítás....

majd az a mosoly, amire vártam a kezdetektől. A blogolvasók és a magam nevében is csak annyit tudok írni így végezetül, hogy KÖSZÖNJÜK EMESE! :D