2010. június 10., csütörtök

Memese és KV esete

Történt egyszer egy kora hajnali órán, mondhatni pitymallatkor, hogy Memese egy KV-ra invitált annak ürügyén, hogy visszaszállítmányozza a kölcsönkért akkumulátorokat. Mint említettem, mindez kora hajnalban volt, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy melyikünknek volt "jobban" pirkadat, de ez talán mindegy is. A lényeg, hogy mindketten igencsak értelmesen néztünk ki a fejünkből. A csendes apátiából egy mosollyal egybekötött hello, és néhány dunnyog szúnyog zökkentett ki, amelyek valamilyen csoda folytán csak rám fenték a szájszervüket

Villám tempóban asztalt váltottunk és a bokor tövéből átültünk egy tisztább terepre. Ekkor kitettem az asztalra a legújabb kis játékszeremet, amely inkább hasonlít egy kompakt fényképezőgépre, mint valami komoly cuccra. KV partnerem láthatóan nem értette a dolgot, hisz hozzám ennél jóval komolyabb technikát párosított magában. Ennek először kétkedve, majd érdeklődve hangot is adott.

Közben megérkezett a pincérünk is, aki a millió rendű és rangú KV fajtából annyit próbált meg virtuálisan letolni a torkunkon, hogy a totális határozatlanság lett úrrá rajtunk. Ez láthatólag komoly zavart okozott nem csak a KV partneremnél. :)

Miután túl estünk a rendelésen, tovább beszélgettünk az élet ügyes-bajos dolgairól, de az ólomsúlyú DSLR fényképezőgépek átkozása messze vitte a prímet. Közben persze katt-katt, mire Emese megkérdezte tőlem, hogy "te tulajdonképpen most mit csinálsz?" :)

Aztán rövid átmenet gondolkodóba...

Majd jött a "na akkor vigyorogjunk egyet abba a kamerába" gondolat, mert mégis, hogy nézne már ki ennyi kép egy kis vidámság nélkül.

Közben megérkezett az ébredést hozó nedű és a mosolyba burkolt zavart heves kavargatással lepleztük el.
Sőt kisvártatva - még a kavircolás közben - kaptam egy "mosolygok még egyet, de hagyd már abba légyszi" nézést is, mintegy jelezvén, hogy kezd ez a kattogás terhes lenni a számára.

De nem hagytam, mert gonosz vagyok, mert még nem készült el az a kép, amit szerettem volna elkészíteni. Jött tehát egy kényszeres hajigazítás....

majd az a mosoly, amire vártam a kezdetektől. A blogolvasók és a magam nevében is csak annyit tudok írni így végezetül, hogy KÖSZÖNJÜK EMESE! :D


16 megjegyzés:

  1. izgalmas portrésor-gratula...

    VálaszTörlés
  2. Fénykorát éli a blogod.. én meg csak ennyit mondok. :DD

    VálaszTörlés
  3. ..ja meg hogy ezt még azért egyszer visszakapod ám. :D

    VálaszTörlés
  4. A női bosszúállás kifinomultságát ismerve vannak elképzeléseim. :D

    VálaszTörlés
  5. :DD remek kis emese mese :))) lájk :)

    VálaszTörlés
  6. egy alkalommal több fotót készíteni a Lánchídról mint én három év alatt....na ez nem semmi! :D

    VálaszTörlés
  7. Ez egyébként elsősorban a Te lustaságodat támasztja ám alá.. :D

    VálaszTörlés
  8. Memese eddig is rekordokat döntögetett a róla készült képek mennyiségével, de Te most hozzátettél még egy szép adagot. :)
    Vidám reggeli ébresztő fotózás lehetett :)

    VálaszTörlés
  9. Van ebben a sorozatban néhány nagyon őszinte kép, de az összes tetszik.:)

    VálaszTörlés
  10. Kitartó vagy :) de Emese is az volt :)
    Meg is lett az eredménye! ;)

    VálaszTörlés
  11. jó kis sorozat

    látom alakul a blog design is, nekem ez igy jobban tetszik ;-]

    VálaszTörlés
  12. Hö-hö! Sziasztok! Kellemes KV-zás lehetett :)

    VálaszTörlés
  13. Nem látszik rajta hajnal...:):) Klassz sor

    VálaszTörlés
  14. mert a hajnal, az sztem de 11.00 órát jelent :D

    VálaszTörlés
  15. köszönjük Emese!
    köszönjük János! :)

    VálaszTörlés