Feneketlen tó

Lassanként április lesz. Kezdődik az év legjobb szakasza az infra tájképek készítésére. Ennek kapcsán kaptam elő az első infra felvételemet. Ez még filmre készült, nem is akármilyen körülmények között. A Kodak HIE anyaga ugyanis a 900nm-es hullámhossz környékén a legérzékenyebb és ez azt jelenti, hogy az amúgy normál kazettában szállított filmet csak sötétben lehet ki és befűzni a gépbe, hiszen a filmkazetta szélén lévő fekete bársony nem gátolná meg a fény beszivárgását. A gondok csak folytatódnak azzal, a fényképezőgépnek is fémvázasnak, sőt fém redőnyzárral szereltnek kell lennie ugyanilyen okokból. Az objektívre egy erős vörös szűrőt tettem az expozícióhoz. És itt álljunk is meg egy pillanatra. Az expozíciót ugyanis elég nehéz meghatározni ennél a filmnél, mert az a nap állásától (kisugárzott infrafény mennyiségétől), a külső hőmérséklettől, de talán a csillagok állásától is függ. Úgyhogy ebben az esetben is több expozíció készült. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a visító titkárnő, aki sikít örömében, amikor eltalál egy billentyűt. :) A filmhívás is igen érdekes dolog. A hívótankba befűzött filmet is vagy csak teljesen sötétben (műanyag is átereszt valamennyi infra fényt), vagy alufóliába csomagolva világosban lehet előhívni. Ehhez képest a digitális infra gyerekjáték.

Tavasz

Hirtelen felindulástól vezérelt duplaexpó.

Interjú a Pixinfon

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Pixinfo.com című fotós hírportál interjút készített velem.
Itt olvasható.

Lángoló fény

Ha már stúdiókép volt az előző, úgy érzem ennek is itt a helye. Nem mai fotó ez sem. Úgy 1994 körül csinálhattam 6x6-os diafilmre. Amikor 2003-ban feltettem a fotóarénára, leírtam a készítésének történetét. Álljon hát itt is.

A megrendelő újsághirdetést kért elég kicsi méretben és adott 3 pár öngyújtót a felvétel elkészítéséhez.
Mivel az akkori munkahelyemen hárman dolgoztunk mint fotósok, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenkinek lesz egy órányi ideje egy választott önygyújtó-páros lefényképezésére. Lesni természetesen nem ért, mindenkinek önálló ötlettel kellett előállnia. Én egy a "sarokba szorítottságból" és egyéb pressziókból származó ötlet alapján úgy döntöttem, hogy meggyújtom a lángot igaziból, de mire ez átfutott az agyamon, már tudtam, hogy inkább "fénylángot" kéne odatenni.
Elő a tárgyasztallal, rá a hátteret, "művészi gyűrés", aztán rá az önygyújtókat és onnantól jött a ... (hogy is fogalmazzam szalonképesen... ) fekete leves.

1, Az önygyújtók kapásból kisimították a "művészi" ráncokat a háttéren. Hiába gyűrögettem újra és újra, csak nem állt úgy, ahogy szép és látványos volt. Ezért aztán szétszedtem az egész kompozíciót, apró tárgyakkal alulról kitámasztottam a "hullámokat", majd ismét vissza tettem a háttérre mindent.
2, Az idő vészesen fogyott, amikor egy kósza ötlettől vezérelve illegális segítséget vettem igénybe. Megkértem a titkárnők gyönygyét, hogy egy fekete kartonlapból kezdjen el láng alakú lyukat vágni. Közben én a világítással kezdtem bajlódni, amiről előzőleg azt képzeltem pikk-pakk meg lesz oldva. A téma fölé a kamerával átellenben elhelyztem egy diffúz fényforrást, de amikor ez a helyére került, akkor derült ki, hogy a krómozott felület (főként az éleknél) mindenhonnan összeszedi a nem kivánatos fényeket és reflexeket. Legjobban a háttér előre belőtt ráncai voltak túl magasak ebből a szempontból és ez szinte lehetetlenné tette az oldalak "körberajzolását" a fénnyel. Végül rengeteg apró képhatáron kívül elhelyezett derítőlapocska oldotta meg a problémámat, de félelmetes energiát kellett mozgósítani, hogy mindegyik a helyén is maradjon, ne is látszódjon a képen, és el is lássa a neki szánt funkciót. Igazi türelem játék ez.
3, Közben elkészült a kartonlap a lyukkal. Elő a vetítőt, gyorsan beleraktam a kartonlapot és az objektív elejére pedig felragasztottam egy narancs színű fólia szűrőt. Ezután hosszas állítgatás következett a láng nagysága, helyzete, és elessége (illetve életlensége) miatt. Ezután jött a fénymérés, amely ebben az esetben beeső mérés volt. Majd frászt kaptam, amikor az illegő-billegő kompozíció közvetlen közelébe került a diffúzor. Mivel biztosra akartam menni, ezért a két fényt külön-külön exponáltam, így is csökkentve a zavaró reflexeket. A két fény arányával variáltam, hogy a lehető legjobb hatást érjem el.

Ma már máshogy világítanám egy kicsit. Mindenképpen megpróbálnék az egyöntetű csillogás helyett egy kis átmenetet világítani a sík krómozott felületen. Szerintem az nagyon feldobná.

Megvagy!

Zsuzsi véleménye és Várday Béla legutóbbi képe alapján jutott eszembe ezt feltenni ide.

Ipari minimál

Ma ez tetszett meg az archívumból. :)

Tátra - repce

Felteszek még egy ferde képet ebből a sorozatból. :) Számomre egészen hihetetlen volt ott a helyszínen, hogy az előző képhez képest csak néhány fokkal fordultam el, és egy teljesen más hangulatú képet sikerült készítenem.

Tátra - repce

Szeretném kikérni a véleményeteket erről a képről. Elsősorban ... Na tudjátok mit? Nem írom még le, hogy mivel kapcsolatban szeretném elsősorban a véleményeteket. Lényeg az, hogy nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy kinek mi meglátása, megérzése. Előre is köszi. :)

Esti Budapest

Szokványos budapesti alkonyati felvétel. A feltöltésre most az adott alkalmat, hogy megláttam az elmúlt hetekben a Auchan újságokban a laptopok és TV-k monitorára másolva. Még egy dologról emlékezetes ez a kép számomra. Ez volt az első 13 x 18-as síkfilmre készített fotóm. Igazából tesztnek szántam.

Nőnapra

Sok szeretettel a csajoknak. :)

Lágymányosi híd

A blogtalálkán feljött a téma, hogy extrém hosszú expozíciót miként lehet digitálisan szimulálni. Ez a kép 58db, kb. 1 perces időközökkel készített egyenként 4-6 másodperces expozícióból készült.

Megyeri híd III.

A kommersz változat a végére maradt. :)