Lassanként április lesz. Kezdődik az év legjobb szakasza az infra tájképek készítésére. Ennek kapcsán kaptam elő az első infra felvételemet. Ez még filmre készült, nem is akármilyen körülmények között. A Kodak HIE anyaga ugyanis a 900nm-es hullámhossz környékén a legérzékenyebb és ez azt jelenti, hogy az amúgy normál kazettában szállított filmet csak sötétben lehet ki és befűzni a gépbe, hiszen a filmkazetta szélén lévő fekete bársony nem gátolná meg a fény beszivárgását. A gondok csak folytatódnak azzal, a fényképezőgépnek is fémvázasnak, sőt fém redőnyzárral szereltnek kell lennie ugyanilyen okokból. Az objektívre egy erős vörös szűrőt tettem az expozícióhoz. És itt álljunk is meg egy pillanatra. Az expozíciót ugyanis elég nehéz meghatározni ennél a filmnél, mert az a nap állásától (kisugárzott infrafény mennyiségétől), a külső hőmérséklettől, de talán a csillagok állásától is függ. Úgyhogy ebben az esetben is több expozíció készült. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a visító titkárnő, aki sikít örömében, amikor eltalál egy billentyűt. :) A filmhívás is igen érdekes dolog. A hívótankba befűzött filmet is vagy csak teljesen sötétben (műanyag is átereszt valamennyi infra fényt), vagy alufóliába csomagolva világosban lehet előhívni. Ehhez képest a digitális infra gyerekjáték.
2010. március 30., kedd
Feneketlen tó
Lassanként április lesz. Kezdődik az év legjobb szakasza az infra tájképek készítésére. Ennek kapcsán kaptam elő az első infra felvételemet. Ez még filmre készült, nem is akármilyen körülmények között. A Kodak HIE anyaga ugyanis a 900nm-es hullámhossz környékén a legérzékenyebb és ez azt jelenti, hogy az amúgy normál kazettában szállított filmet csak sötétben lehet ki és befűzni a gépbe, hiszen a filmkazetta szélén lévő fekete bársony nem gátolná meg a fény beszivárgását. A gondok csak folytatódnak azzal, a fényképezőgépnek is fémvázasnak, sőt fém redőnyzárral szereltnek kell lennie ugyanilyen okokból. Az objektívre egy erős vörös szűrőt tettem az expozícióhoz. És itt álljunk is meg egy pillanatra. Az expozíciót ugyanis elég nehéz meghatározni ennél a filmnél, mert az a nap állásától (kisugárzott infrafény mennyiségétől), a külső hőmérséklettől, de talán a csillagok állásától is függ. Úgyhogy ebben az esetben is több expozíció készült. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a visító titkárnő, aki sikít örömében, amikor eltalál egy billentyűt. :) A filmhívás is igen érdekes dolog. A hívótankba befűzött filmet is vagy csak teljesen sötétben (műanyag is átereszt valamennyi infra fényt), vagy alufóliába csomagolva világosban lehet előhívni. Ehhez képest a digitális infra gyerekjáték.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Azért János az (is) a jó ebben, hogy sokkal jobban tudod értékelni, ami digitálissal könnyebben megy. Persze szerintem jó azért az ilyeneket megtapasztalni, tudni, mi hogy működik/működött. De aki meg tapasztalta valószínűleg örül, hogy ma már ez egyszerűbben megoldható. Kedvet is csináltál, hogy előszedjem az infraszűrőmet tavasszal. Mondjuk nem ma :)
VálaszTörlésA kép szép nagyon.
akármit csinálnál ezzel a képpel, nekem ez a hely a gyerekkorom, meg még a felnőtt is, meg pont most indulok ide anyuékhoz, úgyhogy ígyisúgyis szeretemkép lenne :)
VálaszTörlésJuice! Földik lennénk? Nem is tudtam. :)
VálaszTörlésMikor megjelentek az első zöld levelek, az infraképeid kapcsán komolyan mondom Te jutottál elsők között eszembe :)
VálaszTörlésNekem nagyon tetszenek ezek a képek, (és ha már az én gépem sajna nem alkalmas rá), kiváncsiam várom az új fotóidat ;)
Csatlakozom Juice-hoz, a templom melletti műintézményben töltöttem a gimnazista éveimet, így a Feneketlen tavas képek mindig nagyon jó élményeket idéznek. :o) A filmes infrázást még nem próbáltam és a hívás macerás volta miatt nem is nagyon valószínű, hogy valaha infra kazettát fogok betölteni a gépembe, de mindig nagy tisztelettel adózom azoknak, akiknek van idegrendszerük ezt művelni.
VálaszTörlés