Szokatlan bejegyzés, de...

... annyifélét olvastam az elmúlt időszakban az új Nikon D800 és Canon 5D MkIII fényképezőgépekről, és ezek olyan szinten összekavaró információk voltak, hogy elhatároztam, csak azt hiszem el, amit a két kezemmel csinálok és saját szememmel látok. Amikor hírét vettem, hogy az egyik budapesti boltban egyidőben is ott lesz mindkét gép, szóltam Gyula barátomnak, hogy mit szólna egy kis nyomkodáshoz. Mivel nem vagyunk márkatársak, így őt is elkezdte érdekelni a dolog, és hamar ráállt a próbára. Előre leszögezném, hogy nem átfogó tesztet végeztünk. Sőt igazából tesztnek se nevezném, inkább csak bizonyos dolgokat szerettünk volna ellenőrizni. Nos azt hiszem ez talán sikerült is.

Kézbekapva a gépeket első dolgunk volt minden zajszűrést, egyéb digitális funkciót/beavatkozást kikapcsolni, a WB-t automatára tettük, és a színteret is egységesítettük. Hasonló objektíveket használtunk (sajnos nem volt 2 tök egyforma). A Nikonon egy 24-70 f/2,8 volt, a Canonon meg a 24-105 f/4,0. Mindkét objektív 24mm-en állt és mindkettőt f/8-al használtuk. Vállat a vállnak vetve csináltunk egy expozíció sort 100-6400 ISO között. A téma úgy lett kiválasztva, hogy legyen rajta sötét homogén rész is, meg erős csillogás, hogy a két véglet zajosságát és élességét is vizsgálhassuk.

D800 képe (jobb oldali) eredeti méretben, ISO 400

D800 képe (jobb oldali) leméretezve 22 mpixelre, ISO 400

Kinyitva a RAW képeket aztán szintén semmilyen korrekciót nem végeztünk a képeket, egyetlen egyet kivéve, mégpedig a lencsekorrekció profil alapján engedélyezve volt. Így nem vonta el a figyelmünket az esetleges torzítás a chromatikus aberráció. Az eredményt alább megtekinthetitek, és bár a vélemény alkotást mindenkire rábízom, azért ideírom a sajátomat.

A két gép számomra kb. azonos képminőséget képvisel. Mindkettő igen jó minőséget ad, igaz kétféle filozófia alapján közelítik meg a dolgot. A Canon mintha eleve színesebb és kontrasztosabb (dögösebb?) lenne, de ez főleg akkor látszik, amikor a gépek által készített saját .jpg file-okat nézzük. A színek tekintetében ez talán előny, a dinamikában semmiképp. De hangsúlyozom, hogy ez a különbség  .jpg file-okon látszik, raw-on nem, vagy csak alig.
Ami meglepett, hogy a D800 nem maradt el lényegesen, csak egy nagyon kicsikét a jóval kevesebb pixelt tartalmazó MkIII-tól magas ISO-s zajban. Korábban láttam tesztképeket és azokból következtetve bizony nem erre számítottam, hanem a Nikon tetemes zajhátrányára.
Íme még egy hevenyészett tesztkép a D800-tól:

Eredeti képkivágás leméretezve. A vörös kivágás alább 100%-on látható. ISO 100

Az előző kép részlete (100%-os crop)

Az 5D MkIII képét már ki se teszem ide (egyrészt azért mert nem ekvivalens ezzel), másrészt azért, mert gyakorlatilag kísértetiesen hasonlót tudnék ehhez mutatni, csupán kisebb méretben.
Konklúzió? Egyrészt mindenkire rábízom, de azért a sajátomat leírom.
Szerintem mindenki vegye azt a gépet, amelyikhez már vannak tartozékai, vagy amelyik szimpatikusabb, mert képminőségben (nálam ősnikonosnál :) ) talán egy paraszthajszállal nyer a Nikon, de annyira jók már ezek a gépek, hogy lassan tényleg komoly képzelőerővel kell rendelkeznie annak, aki meg tudja mondani, hogy hová fejlesszék még ezeket a masinákat. Amit viszont soha nem szabad elfelejteni, hogy ilyen kismérvű differencia semmiképpen sem befolyásolja az alkotói szabadságot.

A lámpaszarvú esőleső

Budapest

Nem mai ez a kép. Kb. 2003-ban készítettem, Kodak TP filmre 8 perc körüli expozícióval.