Az előző postban talán megtaláltam a perspektívát, de biztos ami biztos alapon keresgéltem még. Szerintem ismét bebizonyosodott, hogy az első megérzés a jó (mint mindig :P ). Naaaa mind1, most már megmutatom a másik 2 képet is ebben a témában.
Az állomáshoz tartozik még egy kissé viseltes raktár és egy másik tároló helység is, amelyek szintén elképesztő nyugalmat árasztottak. Csak a madarak csiripeltek. A természet elkezdte visszafoglalni azt, ami az övé.
Visszatérvén a - legnagyobb sajnálatomra zárt - váróterem bejáratához megtaláltam az egyetlen rabságban szenvedő tárgyat, ezt a régifajta fém kukát.
Szegény ott senyvedett azon a ronda pórázon. Nem értettem, hogy miért van odaláncolva ennyire, hiszen aki fémet akarna lopni, az ebben a magányban akár láncostól is elvihetné, de fő az illúzió, hogy őrizzük értékeinket. Épp ezen polemizáltam magamban, amikor is, először halk, majd egyre hangosabb dorombolással és csattogással beszuszogott az egri "gyors".
az odaláncolt kuka nagyon komoly :), de hjaj az első bejegyzésben az épület a fénysugárral... az azért igen
VálaszTörlésnekem az előző bejegyzés "perspektívája" is tetszett, de ebben a bejegyzésben szereplő első kép még annál is jobban! úgyhogy én vitatkozom azzal, hogy az első volt az igazi. nekem nem! az a második igazi. :) izlések és pofonok, kinek a pap, kinek a papné... :)
VálaszTörlésa többi kép is kellemes a szemnek. várom a kirándulás további képeit.
Kinek a pap, kinek a paplan! :D
VálaszTörlés