A minap Zsuzsival arról beszélgettünk, hogy manapság tudnék-e ilyen városképeket készíteni. Nos a válaszom egyértelmű nem volt, hiszen mostanában annyira "másféléket" kell fotóznom, hogy a mai látásmódomba ez nem nagyon férne bele. Napokkal később aztán elkezdtem gondolkodni, hogy biztos ez? A pár napja halálos biztonsággal megadott válasz már nem volt annyira egyértelmű a számomra, úgyhogy elhatároztam, ha időm engedi teszek majd egy próbát, mennyire egyezik az elmélet a gyakorlattal. Az említett beszélgetés kapcsán átnéztem a régebbi városképeimet. Ez a kép az egyik legkedvesebb városképem, tán a témája és a lakóhelyemhez való közelsége miatt is.
:) Mégis?
VálaszTörlésGyönyörűek a felhők, a tiszta részletek. Nem véletlenül voltak anno olyan inspiratívak ezek számomra, mennyit nézegettem ezeket a fotókat. És vadásztam a felhőkre május környékén :)
Ha készül új, muti majd az eredményt!
Mennyi részlet és milyen tónusgazdag, akár egy Ansel A. kép. Emlékszem én is ezekre a képeidre. Nem is rossz időnként kicsit nosztalgiázni. :)
VálaszTörlésengem az érdekelne, hogy nem hiányzik-e, hogy ilyen képeket készíts? mennyire formál át, ha megbízásra, munkára megy el a kreativitás? kielégíti-e az a fotózás iránti igényed? csak kíváncsiskodom, ha szabad. mert érdekelne. :)
VálaszTörlésPéter!
VálaszTörlésEz egy remek kérdés, köszönet érte.
Mennyire formál át? Nagyon! Rettenetesen! Elképesztő módon! Ha nem tenné, akkor egyrészt nem érdekelne annyira a jelenlegi munka, másrészt a megrendelőket sem tudnám maradéktalanul kiszolgálni. Van erre egy jó példám. Egy reklámfotós haveromat felkértek egy chips reklámfotójának elkészítésére. Szerencsére nem volt sürgős a dolog. A kolléga első kérése az volt a gyártótól, hogy kér 10 zacskó chipset. Ezt egy hét alatt elfalatozta a családjával együtt, majd utána megszületett a mű. És jó lett! A megrendelő maximálisan elégedett volt a képpel, amely pont azért tudott annyira jó lenni, mert a fotós hagyta magát átformálni például az ízvilág által. Megtalálta a megfelelő környezetet, színharmóniát és világítást a képhez.
A második kérdésedre a válasz következik az előzőből. Ha nem elégítene ki, akkor nem lennék eléggé „átformálva”. Magyarul ilyesfajta munkát meglátásom szerint csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.
Számomra a kérdés inkább az, hogy mennyire lehet ezeket a dolgokat párhuzamosan vinni. Nos, az erre a kérdésre kapható válasz az, ami igazán arra serkent, hogy valamikor a nem túl távoli jövőben készüljenek megint városképek.
Köszönöm a választ! Fotós baráti körömben vannak néhányan, akik megrendelésre fotóznak (lakásfotó, riport fotó, esküvő...), velük is szoktam beszélgetni ezekről a dolgokról. Mennyire öli ki a kreativitást a munka, van-e kedvük hétvégén fotózni menni egy fotós munkával telt hét után?... Szerintem valakinek a képei megítéléséhez érdekes lehet ez is. Ki miért fotózik, mit keres a fotózásban, mi a célja az adott képpel...
VálaszTörlésÉn például csak hobbi fotós vagyok, de néha annyira kifacsar a (nem fotós) munka, hogy szabadidőmben máson jár az agyam, nem tudok a fotózásra koncentrálni. Pedig látom, hogy szépen süt a nap, látom, hogy ideális az idő a fotózásra, de nem vágyom rá. Azt szoktam mondani, hogy van élet a fotózáson kívül is. :)
Örülnék, ha láthatnék városképeket is! Remélem lesz hozzá időd, kedved a közeljövőben! Figyelni fogok! :)
nagyon jo kompozicio es tonusok, tenyleg egy erdekes varoskep.
VálaszTörlésPedig én imádom ezeket. Egy álomváros, hihetetlen nyugalom árad belőle, amilyen soha nem volt talán. A folyó nem folyik tovább, de a nagy lebegő, nevető felhők úsznak az alvó város fölött.
VálaszTörlés