Reggeli megvilágosodás

A napsütésben aztán egyre-másra lehetett olyan képeket csinálni, amilyeneket addig nem. Igyekeztem kihasználni az alkalmat. :)

És akkor kisütött a nap

A sok esős és borult idős nap után egyszer csak kiviláglott a napkorong és beborította a novemberi fény a várost. Kár, hogy már erősen hazafelé kellett készülődni...
Gyors reggeli és pakolászás után szerencsére meg lehetett beszélni a szálloda recepciósával, hogy a csomagjaink ott maradhassanak, amíg késő este végleg hazafelé indult velünk a vonat. Így kezdődött az ottlétünk utolsó és egyben legfárasztóbb napja.

Halas bejegyzés

Ezt a bejegyzést a Kijevi fotólogon található másik indukálta.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a mifelénk és tőlünk keletebbre tapasztalható elzárkózásnak nyoma sincs Velencében.
Egy kis téren találtam két halárust, és gondoltam megörökítem.

Simán ki tudtam várni, amíg az árus is odafordul. Se rendőr, se biztonsági őr, se az árus nem ordította le a hajamat, hogy mit keresek ott. Azaz mégis...

Ez már a másik halárus, közvetlenül az előző szomszédjában. Amikor meglátta a szemben lévő eladó, hogy ott állok a "szájában" (17mm-en készült a mindkét kép!), akkor a szeme elé kapta a kezét, és torka szakadtából el kezdett ordibálni, hogy a rendőrségnek nem adja az arcát! Kitt-katt, majd harsány röhögésben törtünk ki, pacsi, köszi és távozás. Elképesztő különbség ahhoz képest, ami nálunk tapasztalható. Az az életigenlés, amit ott tapasztaltam, nagyon irigylésre méltó.

... és ha már halas bejegyzés:

Ez a szerencsétlen itt végezte a csatorna partján. Nem sűrűn látni ilyet, mert azért a nehéz körülmények ellenére igyekeznek rendet tartani a városban, de a sirályok sokszor csinálnak "érdekes dolgokat" a szemetes zsákokkal.

A Rózsaszín Párduc látogatása Velencében

Bocs a címért, de erről az alakról mindig a derék Rózsaszín jut eszembe. :D Tán a lábtartása és az alkata miatt. A háttérben a Chiesa di S. Giacomo dell'Orio látszik.

A hatást fokozandó itt rész a sorozatból:

Azonos helyek (2)

Az előző bejegyzésben látható hídról készült 3 nappal a másik után.

Azonos helyek

Már az előző bejegyzésben említettem, hogy voltak helyek, ahová önkéntelenül vissza-vissza tértem és mindez csak itthon a képek nézegetésénél derült ki. Ez a másik ilyen, a párja holnap jön. :)

Hangulatkép(p)

Az előző bejegyzésben lévő kép informatívabb változata. Mindössze pár métert sétáltam előre és ezt találtam. Imádtam ezt a helyet, mert akármerre fordultam mindenfelé van valami szép és hangulatos.

Képeslap

Ezt meghagytam színesben... :))
Érdekes módon (vagy kevésbé érdekes módon) voltak olyan helyek, ahová önkéntelenül is visszatértem az ott töltött 5 nap alatt. Némyelyikről csak itthon derült ki a képeket nézegetve. :D
Ez az egyik ilyen. A jobbra látható keskeny ház és a szemben lévő híd és a mögöttük rejtőzködő kis terecske adta nekem leginkább az előre elképzelt velencei hangulatot. (Most jártam ott először.)
Többekkel beszélgettem hazaérkezés után a képekről, és szinte mindenki megjegyezte, hogy milyen kihaltan fényképeztem. Nem tudom, hogy a sűrű eső, vagy a november eleji időpont (esetleg a kettő együtt) adta, de ha embert akartam a képekre, akkor bizony várnom kellett, hogy besétáljon valaki. Itt nem vártam, mert az elsődleges cél ennél a képnél az építészet bemutatása volt. Folytatása következik...

Velencei emlékeim 5

Ázott szőnyegek

Az eső csak esett és esett. Hol jobban, hol kevésbé, néha megkegyelmezett egy fél órácskára. Gondolom egy ilyen reményteljes időszakban tette ki a házigazda a szőnyegeit ebben a sikátorban. Ez a hely a Canareggio városrészben a Ghetto szélén található. Elég nyomasztó érzés volt, amibe nyilván markánsan belejátszott az időjárás is. Ezt a hatást nagyon markánsan törte meg ez a jelenet: Amikor épp ezt a képet készítettem, hazaérkezett az egyik itt lakó úr. Már az elegáns öltözet sem passzolt ebbe a szegényesnek ható nyomasztó környezetbe, de amikor türelmesen kivárta, míg megtalálom a helyemet a szűk sikátorban és elkattintom a gépet, az végképp disszonáns érzéseket keltett bennem. Idehaza nem kellene a "nyóckerig" sem menni, hogy durván rám szóljanak, hogy mi a rákot keresek itt. Egy darabig nem is tudtam hova tenni a történetet...

Vizes zsáner

Örültem, hogy meg tudtam csinálni ezt a képet. Számomra ez talán az egyik legjobban "Velence".
A színes és ff verziókat ezúttal is rátok bízom... :)) (Véleményeket a "Fő a határozottság" jeligére a kiadóba kérem! ) :D

Az idős hölgy és két barátja

Elkapott pillanat az Archivo di Stato előtt.

Velencei kötelező

Ki ne látott volna már hasonló képet/képeket erről a helyről. Mégis úgy voltam vele, hogyha egyszer eljutok ide, akkor egy ilyen nélkül nem jövök haza. Nem is jöttem. Van 4 variációm erre a témára. Természetesen ez is esernyő alól készült. :)

Árkádos

Nos ez az esti kép, amelynél nem volt kérdés számomra, hogy színesben vagy fekete-fehérben mutassam-e meg. Ez így sokkal jobban láttatja, illetve takarja el a lényeges és lényegtelen dolgokat.

A szemerkélő eső elöl bemenükültünk a Szent Márk téri árkádok alá.

A legnagyobb meglepetésemre relatíve nagy üresség fogadott ott. Persze egy hosszú expóval azért rásegítettem néhány ember eltüntetésére. :)

Velencei emlékeim 4

A mai színes után következnie kell egy fekete - fehérnek is, mert ...

... annyira rossz volt az idő, hogy a fakóság rányomta bélyegét a hangulatomra.

Velencei emlékeim 3

No, ha már ennyire a színest pártoltátok az előző bejegyzésnél, akkor íme egy másik.


Az eső csak esett és esett, de legalább az árvíz levonult a Szent Márk térről. Nagyon látványos volt ezzel a szép csillogással, úgyhogy ennek örültem, bár ritka módon rühellek elázni. Ami miatt ez is csak az emlékkép kategóriába sorolandó, az az, hogy igazából jobban szerettem volna egy teljes totálképet a híres térről, de gyakorlatilag az ember amerre néz állványzat és építési terület fogadja. Erre mondják, hogy így jártam. :)

Velencei emlékeim 2

Vannak képek, amelyeknél szinte képtelen vagyok eldönteni, hogy színesben vagy ff-ben lenne meggyőzőbb (ez amúgy visszatérő probléma nálam), úgyhogy gondoltam megkérdezlek benneteket, hogy szerintetek melyik passzol jobban a Velencéről kialakult hangulatotokhoz.

Előre is köszi a megnyilvánulásokat. :)

Velencei emlékeim

Nemrégiben Velencében jártunk a 'zasszonnyal. Szűk 5 napos utat terveztünk amely így utólag állíthatom, hogy roppant kevésnek bizonyult. Részben a rengeteg látnivaló, részben meg a tartós rossz idő miatt. A napisten kevésbé, de esőisten alaposan a kegyeibe fogadott minket.
Ez a kép Buranon készült. Jellemzően sokkal jobb állagú épületekkel lehet itt találkozni, mint Velencében. Itt aztán alaposan dolgoznak a színkeverők.
Az elkövetkező napokban, ahogy időm engedi, mutatok majd képeket erről a csodálatos helyről. Fogadjátok szeretettel.