Nemrégiben részt vettem életem első osztálykirándulásán apukaként. Remek és sűrű napokat töltöttünk a nebulókkal és a többi felnőttel Szilvásváradon. A sors úgy hozta, hogy 1 nappal hamarabb haza kellett térnem, és utazóeszközömül a MÁV járműveit választottam. Ezen tapasztalataimat osztom most meg veletek.
Szóval vártam a helyi vicinálisra, amellyel Egerig lehetett utazni. Várakozás közben megörökítettem az állomást és környékét. Az első meglepetés akkor ért, amikor mindent zárva találtam. Se pénztár, se masiniszta, se senki (várakozó utas sem :D ). Aztán bepöfögött a kis drága sárga, és lepattant róla a kalauz bácsi, kinyitotta az állomást, kiszolgálta a várakozó tömeget (nekem már volt jegyem.... :D), majd vissza a vonatra, jelt adott a vezetőnek és indult is a majd' 80 perces "száguldás" Egerig. Földrajzban kevésbé járatosaknak elárulom, hogy ez vasúton 34 Km. Az átlagsebesség tehát alúlról verdeste a 26 Km/órát. No de ne szaladjunk ennyire előre. Pár képet még felteszek a szilvásváradi vasútállomás környezetéről a napokban. Folytatása következik...
Ismerős a szituáció is s az állomás is, de várom a következőket, már rég jártam ott.(kb.5 éve)
VálaszTörléswelcome to the real world! :))
VálaszTörléshangulatos a bevezetés, jöhet a folytatás! ;)
amúgy a történet végét meg ugye már láttuk?! a Keletis fotóra gondolok pár bejegyzéssel visszább. valódi időutazás ez kérem minden tekintetben! :)
Azt a leáramló fényt imádom, meg az ablakot is :)
VálaszTörlésJó rég jártam itt..
Hihi, jó kis sztori :)))
VálaszTörlés