Retro utazás 4. rész

No ennek a postnak egészen biztosan nem a vizuális kultúra terjesztése lesz a célja, de sebaj, kell egy (két) ilyen is. :))
Ott tartottunk, hogy bepöfögött, sőt inkább becsattogott ez a lestrapált fémdoboz az állomásra. Szinte hallottam a lelki füleimmel, hogy:

Sá-lálálá - lá-lá! Figyelem-figyelem! Vonat érkezik a második "Á" vágányra. "Á", mint Álemér! A vágány mellett kérem vigyázzanak! :))
Leszállt a "tömeg" (1 ember, ha jól emlékszem), én még kattintottam párat, majd fel a vonatra a nagy magányba.


Szilvásvárad nagy hely. Annyira, hogy két vasúti megállója is van. Az egyik az imént bemutatott "pályaudvar", a másik meg a Szalajka völgy bejáratánál lévő kis bódé nélküli. Nos itt megduplázódott a szállított utasok száma, amikor is fellépett a kocsiba egy szőke leányzó. Kényelembe helyezte magát, aztán persze megjelent a kalauz bácsi és rögvest kiderült, hogy szomszédok, hisz' elkezdték kibeszélni az utca népét. Én meg közben készítettem egy lesifotót. :))


A vonat csendesen zötyögött, időnként olyat döccenve, hogy azt hittem most siklik ki. Hamar be kellett látnom, hogy a 26 Km/h-s átlagsebességnél (lejtő ide, lejtő oda) itt biza többet nem enged meg a pálya állapota. Állomás-állomás után, majd az egyik lassításnál érdekeset láttam, és hamarjában kifotóztam a lőrés szerű ablakon. Itt most jön egy találós kérdés. Aki el tudja olvasni ezt a táblát annak ízléstől és igénytől függően fizetek egy sört vagy egy fagyit. :))


Volt még egy érdekes eset utazás közben. Nagyon akartam egy amolyan vonatindítós, tárcsás-jelzős képet csinálni, de az ablakok annyira szűkek voltak, hogy csak a kezemet és a gépet tudtam kidugni, a víztorony sajna már nem fért ki a szabadba. Így aztán találomra nyomkodtam a gombot, ahogy a "csövön kifért". Miközben ezt a manővert végeztem, egyszer csak hallom ám, hogy a kalauz bácsi kiszól a kollégának, hogy mosolyogj Jocek, mert fényképeznek! Mire Jocek a hangos "hun-hun" kérdéssel válaszolt. :)) A kalauz bácsi meg megmutatta neki, de elnézve a képet nem vagyok biztos benne, hogy Jocek kiszúrta a dolgot. :)


A vonat végül is közel 80 perces "száguldás" után bekocogott Eger állomásra, ahol át kellett szállnom egy 'pestre menő "gyorsvonatra". Az egri vasútállomás nekem nagyon tetszett, amolyan régies békebeli hangulatot árasztott.


Mivel most elhagyjuk a Bükk hegységet, ideje belinkelnem azt az oldalt, amit a minap találtam, és az itt húzódó vasút történetét eleveníti fel. KATT.

Folytatása következik....
(Már csak 1 rész, ne aggódjatok. :))