Retro utazás 3. rész

Az előző postban talán megtaláltam a perspektívát, de biztos ami biztos alapon keresgéltem még. Szerintem ismét bebizonyosodott, hogy az első megérzés a jó (mint mindig :P ). Naaaa mind1, most már megmutatom a másik 2 képet is ebben a témában.

Az állomáshoz tartozik még egy kissé viseltes raktár és egy másik tároló helység is, amelyek szintén elképesztő nyugalmat árasztottak. Csak a madarak csiripeltek. A természet elkezdte visszafoglalni azt, ami az övé.

Visszatérvén a - legnagyobb sajnálatomra zárt - váróterem bejáratához megtaláltam az egyetlen rabságban szenvedő tárgyat, ezt a régifajta fém kukát.

Szegény ott senyvedett azon a ronda pórázon. Nem értettem, hogy miért van odaláncolva ennyire, hiszen aki fémet akarna lopni, az ebben a magányban akár láncostól is elvihetné, de fő az illúzió, hogy őrizzük értékeinket. Épp ezen polemizáltam magamban, amikor is, először halk, majd egyre hangosabb dorombolással és csattogással beszuszogott az egri "gyors".

Folytatása következik...

Retro utazás 2. rész

Szóval vártam a helyi járatra és közben kerestem a perspektívát. Attól nem kellett tartanom, hogy a nyakamra jön egy szélsebes gyors. Ezzel szemben ezen kép elkészítése közben felelevenedett bennem a

"Sínek között kutya vonít,
vigyázz kutya jön a vonít"

örökbecsű kétsoros.
Folytatása következik...

Retro utazás 1. rész

Nemrégiben részt vettem életem első osztálykirándulásán apukaként. Remek és sűrű napokat töltöttünk a nebulókkal és a többi felnőttel Szilvásváradon. A sors úgy hozta, hogy 1 nappal hamarabb haza kellett térnem, és utazóeszközömül a MÁV járműveit választottam. Ezen tapasztalataimat osztom most meg veletek.
Szóval vártam a helyi vicinálisra, amellyel Egerig lehetett utazni. Várakozás közben megörökítettem az állomást és környékét. Az első meglepetés akkor ért, amikor mindent zárva találtam. Se pénztár, se masiniszta, se senki (várakozó utas sem :D ). Aztán bepöfögött a kis drága sárga, és lepattant róla a kalauz bácsi, kinyitotta az állomást, kiszolgálta a várakozó tömeget (nekem már volt jegyem.... :D), majd vissza a vonatra, jelt adott a vezetőnek és indult is a majd' 80 perces "száguldás" Egerig. Földrajzban kevésbé járatosaknak elárulom, hogy ez vasúton 34 Km. Az átlagsebesség tehát alúlról verdeste a 26 Km/órát. No de ne szaladjunk ennyire előre. Pár képet még felteszek a szilvásváradi vasútállomás környezetéről a napokban. Folytatása következik...

A Te történeted - a valóság

Egy hőgutás - napsütéses reggelen a kisebbik lányom Edina épp ébredezett. Felnézett a plafonra, és elkezdte előadni, hogy egy nagy zöld "bogár" van a plafonon, és épp vele néz farkasszemet. Nem ijedt meg, inkább érdeklődéssel fogadta a váratlan vendéget. Fogtam egy partvist, és óvatosan lesegítettem a magasból ezt a nem túl tériszonyos jószágot, aztán irány a veranda, és eleresztettem a korláton. Itt rámászott egy virágtartóra, annak is a hegyére, és szabályosan balettezni kezdett. Közben elszaladtam a fényképezőgépért a nagyobbik gyereknek a kezébe nyomva a partvist, majd katt. És innentől kezdve jöttek a sztorik. Mondjuk ilyenek, hogy:

- a szigorú házmesternő és a zöld szörnyeteg esete című teleregény,
- kihelyezett biológia órán című oktató film,
- kinyírjam, vagy megkegyelmezzek című pszichothriller
- a háziasszony, aki mindig gondosan végzi a dolgát című dokumentumfilm.

Szóval kíváncsi voltam, kinek mi ugrik be. :)

Ui: Ahogy nézem ez a dolog, így ebben a formában rossz ötletnek bizonyult. Talán majd máskor, másképp....

A Te történeted

Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy egy-egy képbe egyre joban szeretek történeteket beleszőni. Még ha nem is teljesen ül a dolog, akkor is jó szórakozásnak tartom. Ha van kedved kedves erre járó, írd le ide a Te történetedet erről a képről. Pár nap múlva közzéteszem a valóságot. :)

Tanácstalanság

Hasból a Keletiben.

Fa tövében csobogó

Lágy húron pendül

Az egyház és a hívek

Avagy kilátás a diósgyőri várból.

Memese és KV esete

Történt egyszer egy kora hajnali órán, mondhatni pitymallatkor, hogy Memese egy KV-ra invitált annak ürügyén, hogy visszaszállítmányozza a kölcsönkért akkumulátorokat. Mint említettem, mindez kora hajnalban volt, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy melyikünknek volt "jobban" pirkadat, de ez talán mindegy is. A lényeg, hogy mindketten igencsak értelmesen néztünk ki a fejünkből. A csendes apátiából egy mosollyal egybekötött hello, és néhány dunnyog szúnyog zökkentett ki, amelyek valamilyen csoda folytán csak rám fenték a szájszervüket

Villám tempóban asztalt váltottunk és a bokor tövéből átültünk egy tisztább terepre. Ekkor kitettem az asztalra a legújabb kis játékszeremet, amely inkább hasonlít egy kompakt fényképezőgépre, mint valami komoly cuccra. KV partnerem láthatóan nem értette a dolgot, hisz hozzám ennél jóval komolyabb technikát párosított magában. Ennek először kétkedve, majd érdeklődve hangot is adott.

Közben megérkezett a pincérünk is, aki a millió rendű és rangú KV fajtából annyit próbált meg virtuálisan letolni a torkunkon, hogy a totális határozatlanság lett úrrá rajtunk. Ez láthatólag komoly zavart okozott nem csak a KV partneremnél. :)

Miután túl estünk a rendelésen, tovább beszélgettünk az élet ügyes-bajos dolgairól, de az ólomsúlyú DSLR fényképezőgépek átkozása messze vitte a prímet. Közben persze katt-katt, mire Emese megkérdezte tőlem, hogy "te tulajdonképpen most mit csinálsz?" :)

Aztán rövid átmenet gondolkodóba...

Majd jött a "na akkor vigyorogjunk egyet abba a kamerába" gondolat, mert mégis, hogy nézne már ki ennyi kép egy kis vidámság nélkül.

Közben megérkezett az ébredést hozó nedű és a mosolyba burkolt zavart heves kavargatással lepleztük el.
Sőt kisvártatva - még a kavircolás közben - kaptam egy "mosolygok még egyet, de hagyd már abba légyszi" nézést is, mintegy jelezvén, hogy kezd ez a kattogás terhes lenni a számára.

De nem hagytam, mert gonosz vagyok, mert még nem készült el az a kép, amit szerettem volna elkészíteni. Jött tehát egy kényszeres hajigazítás....

majd az a mosoly, amire vártam a kezdetektől. A blogolvasók és a magam nevében is csak annyit tudok írni így végezetül, hogy KÖSZÖNJÜK EMESE! :D

Koszt, kvártély, panoráma

Ha már barangoltunk Judyval, útba ejtettük ezt a híressé vált szénrakodót is. A többi "kellék" a látogatásunk bónusza volt.

Megérdemelt pihenő

Ennyi fa kivágása után gondolom ez érthető is. :))

Komolyra fordítva a szót az elmúlt hetekben Magyarországon járt Judy Ben Joud, és ezen idő alatt eltöltöttünk egy kellemes és elég vizes napot, némi fotózással álcázva magunkat. Aki nem ismerné Judy képeit itt megnézheti őket.

Antik börtön 4 avagy a demoralizáló reklámok

Ez a kép az előző postban mutatott műemlék épület bejárata. Szemben egy bank (mi más). A belépésem pillanatában nagyon zavart az a két világító reklámizé ott, és most szándékosan nem retusáltam le őket, mint az előző képekről jó néhány helyen, hogy lássátok a véres valóságot. Most meg akartam mutatni azt, ami engem nagyon zavar. Ha én lennék a Műemlékvédelmi Felügyelőség, ilyet egészen biztosan nem engednék meg. Maximum valami korhű megoldást, de leginkább azt se. Annyira nem passzolnak a stílusok, hogy az szinte már fáj.
Ti is így vagytok ezzel?

Antik börtön 3

Ez már egy másik épület az Andrássy út szemközti oldalán. Itt nem akkor fotóztam, amikor akartam, ez valamennyire látszik is a fényviszonyokon.

Antik börtön 2

Joruba hiányolt még erről a témáról képeket. Ezen felbuzdulva még néhányat megmutatok.

(Koffein)függésben

Itt aztán kávé nem marad ledarálatlanul. :))

Alsóhámor

A hétvégén ünnepeltük az asszonnyal a 10 évest. Kölkök nélkül csináltunk egy vizes hosszú hétvégét. Az esővel még aránylag mázlink volt, hisz az országnak ebbe a részébe érkezett meg az ítéletidő a legkésőbb. A mennyisége viszont egészen elképesztő volt. Minden további szövegelés helyett, íme a képek:

A péntek délutáni érkezéskor ilyen volt a Szinva patak. Már itt sem volt kevés a víz, hiszen a patak saját vízgyűjtő területéről is érkezett elég, de ehhez még a Hámori tóból is hozzáeresztették a felesleget. Így lett ennyi amit ezen a képen láthattok.

Szombat délután aztán elkezdett az ország észak-keleti részében is szakadni "ahogy kell", és vasárnap reggelre ez a látvány fogadott. Igen, ez ugyanaz a vízesés 1,5 nappal később. Ott középen arról a kis szikláról lehet leginkább felismerni. Oda se tudtam menni, ahonnan az eredeti képet csináltam.

Álljon itt még három kép arról a helyről, ahol szombat este vígan vacsoráztunk, gyertyafénynél, mert épp akkor ment el az áram. Már eleve bőrig ázva érkeztünk, mert megúszhatatlan volt a szitu. Kérdeztem is a pincért, hogy ázott ürgét is kiszolgálnak-e? :)
Nos ez a csárda vasárnap reggelre ezt az igencsak szomorú képet mutatta:

Időjárásjelentés

Felkelvén ma reggel, kikukkantottam az ablakon, egyből tudtam, hogy nem akaródzik kimenni. Majd kisvártatva rájöttem, hogy muszáj lesz, mert a kölköket isibe/oviba kell vinnem. Még szerencse, hogy 250 m-en belül minden megoldható. :) Brrr. Kilépve az utcára aztán ez a látvány fogadott:
Ennek a fele sem tréfa, hisz az ovi udvarának egyik szép vadgesztenyefája bánta az időjárás rohamát. De a legveszélyesebb az mindenképpen a leszakadt elektromos vezeték volt, hiszen megannyi gyerek vonul erre, hisz az ovi szomszédjában található az iskolánk is.









Persze hamar megjelentek a "katasztrófa túristák" is, és ide most engem is nyugodt szívvel bele lehet érteni. :))




Hamar elegem lett, hogy május közepén "szétcidrizem" magam a saját lakásomtól 50m-re, úgyhogy lőttem még párat, és húztam haza, mondván jobb ezt a meleg szobából szemlélni. :))

Antik börtön

A címért bocsánat, de az előző sorozatban elkezdtük kivesézni a munkahelyi börtön életérzést, és eszembe jutott ez a helyszín, amely építészetileg talán többeknek fog tetszeni, mint az előző, de a börtön "feeling" mégis jelen volt. Sőt tán még jobban, mint az előző modern helyszínen. Persze ez a kép nem a börtönérzésre erősít rá. Szándékosan, teszem hozzá azonnal.

Egyben egy kis ünnep is legyen ez a post, hisz a napokban megvolt a 10 000. látogatóm október vége óta. Köszönöm nektek, hogy erre jártok és nézegettek, írtok. :)

Modern börtön VII.

A színes külcsín persze nagyon csalogató, de a magam részéről úgy vagyok vele, hogy ide inkább csak látogatóba szeretek érkezni. Most, így a sorozat végén már elárulhatom, hogy nagyon szerettem itt fotografálni. Nekem ugyanis kimondottan tetszik a modern építészet. Börtönnek leginkább azért aposztrofáltam ezt a sorozatot, mert sűrű látogatásaim során beszéltem néhány ott dolgozóval, láttam és tapasztaltam ezt - azt, és ezekből szűrtem le a konzekvenciákat. Úgy gondolom, hogy a börtönérzetért nem az építész, nem az általa alkalmazott stílus a felelős, hanem az ott bérlő és béreltető cégek által kialakított diktatórikus miliő.